6. fejezet -Szülinap a vidámparkban

Június 17.
Reggel kesze-kusza hajjal ébredtem. A nap selymes sugarai keltettek fel. Ránéztem a telefonomra, majd észrevettem, hogy jött egy sms anyutól.
"Kicsim, nem tudunk hazajönni, apádnak késik a gépe, ő holnap ér haza, én meg még mindig Los Angelesbe vagyok megbeszélésen, mert nemrég jött az igazgató, 2 nappal később a vártnál... Mond az öcsédnek, hogy ma is nálatok lesz, szervezz neki valamit, az ajándéka a szekrényemben van. xxx Anya"
Oké... AZ AJÁNDÉK! Lerohantam, ahogy csak tudtam, de amikor az utcára érek:
 -Bakker... fel kéne öltöznöm, és a pénz sem ártana.
Vissza rohantam, felhúztam a rózsaszín csőnadrágom, fehér 1D-s feliratú pólóm, és a fehér convers-em. Fogtam 40 €-t, és rohantam a játékboltba. Várjunk csak... A manó mindig is saját kutyát szeretett volna. Nem baj, anyuék nem engedik, kiharcolom... Hazafutottam még 30 €-ért, majd irány az kisállat kereskedés. 1 sarknyit gyalogoltam, majd ott is voltam.
 -Hello! Mit szeretne?
 -Hello. Meg szeretném kérdezni, hogy van e beagle lány kiskutyájuk. És ha van, akkor tartozékokat is szeretnék...
 -Igen. Van 2 kislány és egy fiú. -majd kivette a kutyavigyázóból a cuki kutyakölyköt... Byron is ilyen pici volt 1 éve.. De gyorsan megy az idő... A boltos nő elém rakta a 2 kislányt. A twocolor elment megszaglászni a macskákat, majd a másik, tricolor leült elém. Lehajoltam megsimogatni, majd  felugrott az ölembe.
 -Őt szeretném. -mosolyogva felvettem a kiskutyát
-Rendben. Válasszuk ki a kellékeket.
Sokat tököltünk azon, hogy Rayn mindig lány kutyát szeretett volna, de kellet olyan lányos-Raynes stílus találnom a kutya cuccokhoz. Végül fizettem . Fogtam a hámot, pórázt, ráraktam, majd elindultunk. Még csak 10 óra... Még kinn van a többiekkel sátorban. Szerintem... Megláttam egy ajándékboltot, és arra gondoltam, hogy egy letakart kis kosárkában adom át a kutyust.Vettem is egy kis kosarat, és egy képeslapot. A kék masnit a tetejére nyomtam, majd hazafelé kullogtunk. Halkan kinyitottam az ajtót, és boldogan néztem körbe, hisz még alszanak. Igeeeen! A kiskutyát elrejtettem a szobámba, majd kulccsal bezártam, nehogy észrevegyék. Hazagyalogoltam, majd felhívtam anyut, hogy melyik polcon van az ajándék, mert sehol sem találom.
 -Szia anyu! Hol a manó ajándéka? -kezdtem bele a beszélgetésbe
 -Szia Kicsim! Holnap megyünk haza... Ja az ajándék! A legfelső polcon... -adott infót
 -De jó, hogy hogy nem érem el a 2 méteres gardróbod tetejét!
 -Fog a létrát, a szertárba van. Kicsim mennem kell, megyek a tárgyalásra. Szia! -köszönt el hirtelen
A szertárból kihoztam a létrát, nagy nehezen felcipeltem az emeletre, leraktam, majd rá álltam. A legfelső polcon fürkészve észrevettem, hogy ott az ajándék doboz, mellette az ajándéka. Beljebb hajoltam, hogy megnézzem, mi az. Egy ipad... Hogy mi? Meglepődetségembe  elvesztettem az egyensújom, és hátravágódtam. Az a szerencse, hogy ott volt anyuék ágya... Egy jó ideig nevettem magamon, hogy milyen "topa" vagyok... Levettem az ajándékot, vissza cipeltem a létrát, majd "haza felé" ballagtam. Mikor beléptem, Sofy már a konyhában kóvájgott...
 -Szia Lily... Hol voltál?
 -Szia. Otthon Rayn ajándékáért.
 -Borzasztóan ébredtem. A szomszédnéni csivakarcska nyüszített mint állat...
 -Ömm... Az lehet, hogy az én ajándékom... Egy kutya... -mosolyodtam el
 -Ugye nem csivava? -aggodalmaskodott Sofy
 -Nem dehogy. Beagle.
Együtt megszerveztünk mindent, a kiskutyát "letakartuk", az ebédlőbe kikészítettük a gyorsan összeütött csokibomba tortát, majd az ajándékokat mellé tettük. A srácokat is beavattuk a bizniszbe, de Niall majdnem megette a tortát... Szegénnyel Sofy idegében kiabált kicsit... Na mindegy, szóval végül Liam elterelte a figyelmet, és egy idő után felordított Raynnek, hogy jöjjön le. Amikor leért a lépcsőn, ordítottuk...:
 -Meglepetés!!!
 -ÁÁÁ köszönöm! Nem is számítottam rátok egy cseppet sem... -mosolyodott el sejtelmesen
 -Most az egyszer megbocsájtok! -öleltem magamhoz, és nyomtam egy puszit a homlokára.
 -Ugye semmi undorító meglepetés vár a kosárban, ami mozog?
 -Nem... Na nézd meg! -hessegettem az asztalon lévő ajándékok felé. Remegő kézzel levette a kosárról a kék anyagot.
 -De aranyos! Ő az enyém? -vette ki, majd tátott szájjal felém fordult.
 -Igen öcsi, neked vettem... -mosolyodtam el
 -Nagyon köszönöm! -kiáltott fel, majd a kutyival a kezében hirtelen odafutott, és megölelt. Az öcsémet nem láttam ilyen boldognak nagyon rég óta... Könnyek szöktek a szemembe, amikor megint egy hatalmas poént ellőtt... De ő az én öcsém. Mindennél fontosabb nekem...
 -Kaylie lesz a neve! -emelte maga elé immáron "Kaylie"-t.
 -Jé! Ezt még én javasoltam a hörcsögének! De Mr.Rágcsi uraság lett... -nevette meg a társaságot Sofy
Megettük a tortát, természetesen Niall és Rayn ette meg a letöbbet... Az a lényeg, hogy finom volt. A ipad-nek is örült, de Kaylienak jobban. Há! Zsinorban 3. éve jobban örül az én ajándékaimnak, mint anyuékénak... (:D)
 -Menjünk vidámparkba! -kiállt föl Zayn
 -Minek? -kérdeztem értetlenül
 -Légysziiiii! -néztek kiskutya szemekkel
 -Mert a kiscsákónak ma van a szülinapja, és csak 1 mérföld.... Légysziii! -kérlelt Loui, amikor beleegyeztem
 -Rendben. De Niall, Zayn, Liam, Sofy és Loui vigyáznak Raynre, mi Harryval elleszünk!
 -Oké. Induljunk!
A vidámparkba érve Rayn nagy csodálkozással bámulja a játékokat. Rögtön felráncigálta Louit és Zaynt a Szellemvasútra. Niall kifogása, hogy most evett és nem akar okádni, Liamnak  meg táncol a barátnőjének egy óriás plüsspandáért. Harryvel sétálni indultunk...
 -Menjünk valamit inni...?
 -Benne vagyok! -mosolyodtam rá. Kimentünk a vidámparkból, és bementünk egy közeli bárba.
 -Mit kérsz? -kérdezte kacéran
 -Coca-colát.
 -2 felest! -ordít a pultosnak
 -Te teljesen mghibbantál?! -kiabáltam rá
 -Nah... az öcsédre! -nyomdta kezembe az italt...
 -Jó.. de többet nem... -belekortyoltam, majd a  borzalmas ízétől fintorogni kezdtem... Csak nem köphettem le Harryt... Így kénytelen voltam lenyelni. Legalább még 2 felest lenyomtunk, mert Harry azt mondta érezzem, ahogy az alkohol az ereimben közlekedik az agyam felé... Hát megvolt az érzés... Köztudott, hogy nem bírom az alkoholt... Szóval ettől simán ... Na mindegy... Nagyon sokat beszélgettünk.
 -Őszintén... Szeretsz engem? -kérdezte...
 -Mármint? -néztem rá értetlenül
 -Hát.. Hogy is mondjam... Tudod, úgy... szerelemből?
 -Nem is tudom... -nem tudtam befejezni a szavamat, mert megcsókolt... Amikor elváltak ajkaint egymástól, kérdőn ránéztem. De nem bírtam a csábításnak... Úgy éreztem, akarom őt... De okvetlenül... Fizetett, majd elindultunk haza, mert kidőltünk a felesektől, had érezze jól magát az öcsi. Út közben, ahogy lassan ballagtunk fel a, eredek járdán, Harry megfogta a kezem. Hazáig így mentünk. Amikor beértünk az ajtón, csillogó zöld szemébe néztem, és ugyanaz az érzés fogott el, mint a bárban... Közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Felvitt a szobájába, bezárta az ajtót, ledobott az ágyára, majd fölém hajolt. Vetett rám egy kacér kacsintást, majd hajolt a nyakamhoz... Először csókogatta, majd mélyen szívni kezdte. Picit felszisszentem a fájdalomtól, de tudta, hogy fájt, így ajkait az enyémre illesztette. Beletúrtam göndör fürtjeibe, majd keze a pólóm alá vándorolt... A többi már történelem...


Sziasztok! Bocsánat, hogy késtem, de technikai okok miatt... Ne haragudjatok, de bepótolom! Még ma jön a 7. fejezet, holnap a 8.! Köszönöm a 464 látogatót, és a 4 feliratkozót! Köszönöm nektek!!!<3                                                                                                          xx. Dorcsii