4. fejezet -Az első találkozás a fiúkkal

 -Szia! -köszöntem bele a telefonba
 -Szia Lily! A srácokkal döntöttünk, és... elfogadnád az állást? -a hír hallatára úgy éreztem, sokkot kapok, egy szó sem jött ki a torkomon. -Na?
 -I-igen. -majd okvetlenül a szám mosolyra állt.
 -Srácok... megvan az új gitárosunk! -nagy  ujjongás hallatszott a háttérben, közben Sofy mutogatással elérte, hogy kihangosítsam a telefont.
 -Mennyi a fizum? -szórakoztattam őket
 -Hát... kérdezd a menedzsert. -hallatszott Harry hangján a tudatlanság... -Na! Szóval ugye megyünk értetek fél 1-re, hozd a gitárod!
 -Nem 2-re volt megbeszélve?
 -Várj... jöttök? -ordít Sofy a telefonba
 -Igen, és igen, addigra volt megbeszélve, de itt ebédeltek, mert meg kell akkor beszélni a dolgokat.
 -Rendben. Sziasztok!
 -Sziasztok! -majd nyomtam ki a telefont.
 -Lily... én nem szeretnék menni...
 -Miért nem?
 -Csak... nem szeretnék!
 -De pont életem egyik legjobb napján? Kérleeeeek! -majd a rég jól bevált boci szemeket alkalmazva meggyőztem.
 -Na jó... de akkor készülődj, mert mire te végzel, a szakállam is kinő.
 -Oké. Elmentem zuhanyozni, majd jövök.
 -Rendben.
Gyorsan letusoltam, felkaptam magamra az angol zászló mintás pólóm, és a sötétkék csőnadrágom. És előkerült az a cipőm, amit nem találtam... Persze, hogy Byron hozta be a szennyesbe... Mindegy, legalább előkerült. Sofy még zuhanyzott, amikor elővettem a fotó albumom. 2010 volt Sofy "legszebb éve". Jelentkezett az X-factorba, mert fogadtunk, és nyertem. Nagyon jó volt, bejutott a legjobb 12-be, de amikor párbajoznia kellet, és kiesett... Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy én vittem bele ebbe az egészbe, és ha nem fogadunk, akkor nem történik meg, hogy az apukájához szökök Manchesterbe... De nem emésztem magam, mert mindig arra gondolok, hogy nem a nyerés, hanem a részvétel a fontos, főleg hogy a kedvenc bandánkal volt egy szériába. Visszavittem az albumot a helyére, majd Sofy betoppan.
 -Lily, fél 1 lesz 2 perc múlva, hozd a gityót, és menjünk a ház elé.
 -Igen is főnökasszony! -dobtam fel a hangulatot, majd fogtam a gitártokom, és az ajtó felé vettem az irányt... Miközben mentem le a lépcsőn, eszembe jutott, hogy egész nap nem lesz itthon senki, legalábbis én nem tudom, mikorra érek haza... Szóval nem lesz senki itthon, és ha Byron egyedül marad, elszabadul a házba a pokol... Nem tudtam mást tenni, fogtam a pórázt, rácsatoltam a Beaglimre a pórázt, és kimentünk a kapu elé.
 -Byron is jön? -mosolyodott el Sofy
 -Te is tudod, mi volt a múltkor, amikor anyu itthon hagyta 8 órára... Oké, 1-2 órát kibír, de utána bedurvul...
 -Ott jönnek! -arra fordítottam a fejem, amerre mutatott, majd heves integetésbe kezdtem. A kocsi fékezett, majd hátsó ablakot valaki lehúzta.
 -Ez a kisfickó is jön? -mosolygott Harry
 -Bocsi, de itthon nem hagyhatom, mert akkor a házunk csak kívülről lesz szép.
 -Semmi baj, üljetek be. -utasított minket Styles kapitány.
 -Sziasztok! -dugta ki a fejét Zayn. Sofy annyira elpirult, hogy csak integetni tudott egy csöppnyit. Beszálltunk az autóba. Mindenki vagy Byronnal volt elfoglalva, vagy a "jövőbeli karieremmel"...
10 perc kocsikázás után odaértünk egy rohadt szép házhoz. még a Vak is látja, hogy az övék.
 -Megjöttünk. -jelentette ki Loui. Ahogy beléptünk az ajtón, elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet itt lakni ebben a megtestesült menyországban lakni. Bementünk az ebédlőbe, majd megpillantottam egy lányt, majd odajött hozzánk.:
 -Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.
 -Szia, Lily Gracee.
Eleanor bemutatkozott Sofynak és Byronak, addig mi leültünk, és beszélgettünk. Az ebéd Chebab volt. Falatozni keztünk mjd megbeszéltük a dolgom, és a fizum is. Miután minden tiszta volt, Harry megkérdezte:
 -Lily, van egy üres szobánk, és mivel már te is Directioner tag vagy... Ideköltözöl?

3. fejezet -"Csak egy szerelem kezdete..."

Sziasztok! Mivel itt az őszi szünet, minden nap tudok hozni új részt!

A mostani rész kicsit hosszabb lett, mint amire gondoltam, de ez a ti javaitokat szolgálja!
Köszönöm a 10 komit, és az 1 feliratkozót!
Lehet, hogy van benne pár helyesírási hiba, ne haragudjatok, nagyon fáradt vagyok...
Ha tetszik komizz! :))

Üdv:Dorcsii

 -Hát.. Szia. -köszöntem el Sofytól a kapuban
 -Szia! Sok sikert!
 -Úgy legyen... -mormogtam magamban tovább. A limuzin megállt a házunk előtt, majd Harry kiszállt a kocsiból. A gyomrom a torkomba ugrott, amikor, amikor megláttam gyönyörű zöld szemeit, és össze-vissza álló göndör haját. A háta mögött tartotta a kezét, biztos tervez valamit. Láttam, ahogy a nappali ablakához fordulok, 2 rejtélyes fej eltűnik a függöny mögött... Na vajon kik lehetnek azok?
 -Szia, te vagy Lily, igaz? -mosolyodott el
 -Sz-szia...Igen, én vagyok
 -Tessék, ez a tied! -adott a kezembe egy csokor rózsát, majd nyomott az arcomra egy puszit. A fejem vörös lett, és egyre hevesebben vert a szívem.
 -Hölgyem? -mutatott a járműbe, jelezve, hogy száljak be
 -Köszönöm... -pirultam el.
 -40 perc, és ott vagyunk.
 -Rendben.
Pár percig kínos csönd honolt, amit hirtelen megtört:
 -Hallottam, hogy szépen tudsz énekelni és gitározni...
 -Hát... szerintem nem olyan szépen, de 8 éves korom óta gitározom, anyukám már kiskoromtól fogva énektanárhoz jártatott, hogy képzett legyen a hangom, és vigyem vele valamire...
 -Játszol nekem valamit?
 -Mi? Most? -néztem rá értetlenül
 -Miért ne? Hisz nem egy 2 személyes "kis bogárban" ülünk... Ha 10-en lennénk, még mindig lenne hely! -majd adta a kezebe a gitárt. Nagy lélegzetet véve nekikezdtem a Little Things-be. Nekem tetszett, (nem vagyok egoista, csak tudom, mit játszok normálisan...) de Harry arckifejezésén nem tudtam kiigazodni.Nem tudtam, ez most jót, vagy rosszat jelent.
 -Lily! Benned aztán van tehetség! -még mindig nem értettem, így a tárgyra tértem...
 -Ennyire rossz volt? -néztem rá kérdőn
 -Ilyen jó hangú lánynak az American Idol-ban a helye! -mosolyodott el
 -Én nem szeretnék híres lenni.
 -Figyelj, holnap felhívlak, kéne nekünk egy lány gitáros, megbeszélem a többiekkel, bár nincs értelme, úgy is igent mondanak. Mit szólsz?
 -Rendben, de...
 -Semmi de! Te jó vagy, és kész! - a hangsúlyán hallatszott, hogy a téma le van zárva. Tettem magam elé a kezem, jelezve, hogy megadom magam, majd terelni kezdtem a témát.
 -Na és milyen híresnek lenni?
 -Jó, csak fárasztó... Tudod, sokszor nincs az embernek magánélete, mindig kitárgyalják az életed a magazinosok és a paparadzik...
 -Eltudom képzelni, milyen lehet... Az én osztálytársaim is ilyenek voltak... Mindig volt pletyka, ha kellet, ha nem. Ott van pl. Ashley. Régen jóba voltunk, mostanra "ős ellenségnek" tartjuk egymást... Fogadjunk, hogy a haját tépi, hogy veled lehetek... -mosolyodtam rá
 -Ne is mond... Én? Egyszerre 3 lánnyal? Ugyan már! A hörcsögömet sem dobtam ki, amikor jött a nagyi a macskáival... Pedig szeretem a macskákat, de még is... -nevettük el magunkat 1 mp hatásszünet után.
 -Én jövök... Mióta élsz Londonba?
 -Születésem óta a betondzsungelben nőttem fel, de mindig jobban éreztem magam a természetben...
Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, mint ha 1000 éve ismernénk egymást... "Mindent" elmondtunk egymásnak, rém cikitől a halálosan nevetségesig.
 -Most nem mondod komolyan? -nevettem el magam, mikor Harry mutatta a tabletjén a animációs videókat, "amikben ők játszanak". A kanál dal a kedvencem! (:D) Harry és Niall abd "Bingós Baby és Ásítós Natalie"... Megszakadtunk a röhögéstől.(A mese amit néztünk) Az a 40 perc 5-nek tűnt. Végül egy elegáns, de nem puccos, laza étterem előtt megálltunk.
 -Megérkeztünk! -nézett ki Harry az ablakon
Kiszálltunk, majd a bejáratnál kértük a foglalásunkat. Leültünk egy asztalhoz, majd a pincér kérésére rendeltünk.
 -A "homár menü" tartalmaz ananászt?
 -Nem, monsieur. (möszijő)
 -Rendben, azt kérnék.
 -És maga hölgyem? -nézett rám a pincér
 -Én ömm.... Egy tál gyümölcs salátát kérnék, desszertnek pedig.... Belga csokoládés fagylaltot kérünk.
 -Rendben, a számla a pultnál várja önöket.
 -Köszönjük... -mondta Harry, majd kérdőn rám nézett?
 -Mi a baj? -nevettem el magam
 -Te vega vagy?
 -Dehogy vagyok az!
 -Akkor mire véljem a rendelést? -nézett rám nevetséges fintorral
 -Fogyni akarok... -kerestem a kifogást
 -De édes lányom... Hova? -nevettük el magunk, mikor komolyra váltott -De most tényleg...
 -Ezt kívánom...
 -Tényleg? Otthon nem tudsz csinálni magadnak? Itt kérhetnél kaviárt, homárt, akármit, de te a gyümisalit választod?
 -...Igen? -csak úgy dőltünk le a székről a röhögéstől. kihozták az ételt. Elbeszélgettünk, elnevetgéltünk, amikor mondta a DJ, hogy felpörög a buli... Én sem voltam estélyi ruhába, Harry se szmokingba, csak egy zakó a kék póló fölött. Szóval eléggé laza volt a hely, de elegáns, mint azt már mondtam... pont a mai tinyknek van kitalálva. Majd felcsendül egy ismerős hang, majd keesik, hogy ez a Fall Out Boy-tól a Just One Yesterday...
 -Egy táncra? -állt mellém Harry, majd felém nyújtotta a kezét
 -Rohadt jó angyalokra, rózsaszín vízre, fogakra és belekre táncolni, de miért is ne? -mosolyodtam rá
Mire észbe kaptunk, már éjfél is elmúlott...
 -Végül is... Apukád nem monda, mikorra vigyelek haza! -mosolyodott el
 -Én ma annyit nevettem, hogy fáj a hasam, annyi fagyit ettem, hogy fáj a fejem, annyi mindent tettem, hogy mindenem fáj, és most eltudnék így ülve aludni... -nevettem el magam, majd a kezem a hasamra tettem, hogy csökkentsem a fájdalmat...
 -Jó, akkor menjünk a számláért... Oké?
 -Oké.
Elindultunk a pulthoz, amikor észrevett minket a pultos, és hozta is a számlánkat...
 -Összesen 33 Euró lesz.
 -Tessék? Nem egy egész malacot kértünk! Na mindegy, a többit tartsa meg! -majd nyomott a pultra egy 50-est.
Hazafelé tovább beszélgettünk, és tovább néztük azt a kis animációs filmecskét... Túl hamar elmegy 40 perc, ha elvan az ember...
 -Hát... akkor holnap hívlak... vagy is ma. -mosolyodott el
 -Rendben.
 -De minden képpen holnap jövök érted, mert a srácok kíváncsiak milyen jó csajjal voltam! -kacsintott rám, majd adott a homlokomra egy lágy jóéjt puszit.
 -Akkor 2-kor. -nézett rám bociszemekkel
 - 2-kor. -mosolyodtam vissza
A ház fele vettem az irányt. Amikor nyúltam a kilincsért, hirtelen kinyílt az ajtó, majd Sofy-t találtam magam előtt.
 -Na milyen volt?
 -Szerinted? -néztem rá huncutan.
Felmentünk a szobámba, néztük a TV-t, amíg el nem aludtam..

                                                                                    
                                                                           ***
Június 16.

Sofy nincs a szobában...Megnéztem az új telóm kijelzőjét:
 -Te jó isten! már fél 11? -kiáltottam, mire Byron felijedt
 -Nyugi manó semmi baj, másszál le rólam, és menj az ágyadba.
 A mondatom után Sofy lépett be a szobába.
 -Szia álomszuszék!
 -Szia... 2-re jön értünk Harry...
 -Hogy mi?!
 -Nem mondtam?
 -Azt mondtad, hogy keresnek egy gitáros lányt, meg hogy 2-re jön... De azt nem említetted, hogy értünk!
 -Most már tudod...
 -Jó, de tudod, hogy nekem tetszik Zayn...
 -Igen...? Nyugi, úgy is összehaverkodtok...
*Csöng a telefon, majd megpillantom Harryt a kijelzőn, és ijedten felnézek Sofyra*
 -Harry? -majd nagyokat bólintottam, és felvettem a telefont...

2. fejezet -A "csodálatos" nap

3 nap múlva...

Június 15.

Tegnap jöttünk haza ebédre... itthon legalább nem robban fel a fejem a csípős kajától. Este 7-re jön értem a limuzin. Csodával határos módon meg van a ruhám. Kedvenc színem a kék, "így megpróbáltam telepatikus úton valahogy közölni vele". De még csak ki van készítve... De maga az a gondolat,hogy én nyertem, még mindig sokkban tart. Nem tudtunk aludni, de tőlünk szegény Byron sem. Egész éjjel néztük a Nagyfiúk 1-2-őt... Tetszhetett anyuéknak az éjjel 2-kor popcornót "zörgő" mikró hangja. Visszacsöppenve a valóságba, reggel  háromnegyed 8 van, mindenki alszik.
 -Lily, menjünk el moziba!
 -Mi? Ilyenkor?
 -Aha! azt mondtad, hogy érdekel ez a "Gravitáció", és azt hiszem fél 9-kor is játszák! Kb12 perc, mire odaérünk, 10 perc jegyek+rágcsa és wc-re is marad idő! -ennél a szónál kicsit meglepődtem...
 -Végül is... legalább elütjük az időt adtam neki igazat. Innen kezdődött a pech! Nem találzam a kedvenc cipőm, és az öltözékem nem volt a többihez alkalmas, agy át kellett öltöznöm. 9:19-re beértünk, de így is futnunk kellett... Sofy elment rágcsát venni, én addig elmentem a mosdóba. Miután végeztem a dolgommal, le húztam a wc-t, de bele esett a telefonom.
 -Neeeeeeee! -kiáltottam fel abban a reményben, hogy nincs ott senki...
Volt egy Iphone, nincs egy Iphone! Na mindegy... 9:28. Minden meg van, még a rossz társaság is. leültünk középtájba, mögént egy 11-2 éves fiú. Elkezdődött  a film.
 - Kicsifiú! jobb lesz ha leállsz! -szinte suttogtam hátra a fiúnak, amikor kb a 10 kukoriva szemet dobta a hajamba.
 -Elnézést! Többet nem lesz ilyen! -láttam az arcán a sunyiságot. szerencsére jött a mozi felügyelő, oda hívtam magamhoz, és kiderült, hogy "Jamie" az öccse... de legalább is kitessékelte a teremből... 1 jó pont.

                                                                          ***
Vége a fimnek... Én bealudtam, mert nem annyira tetszett. Oké. Van 2 ember, kültéri kísérletet végeznek, egy űrszemét darabokra szedi az űr állomásukat, mindenki azt hiszi, hogy meghaltak és fogy az oxigénük, innentől nem emlékszem semmire. Tegnap este szemerkélt az eső, így párás volt a levegő. Megyünk haza felé, amikor Sofy meglátja a "Megtekinthetetlen Mayo Chix póló kiállítást". Pár perc múlva éreztem, hogy kezd fújni a szél, és libabőrös lettem. Tanácsoltam, hogy induljunk, de őfelségének kihagyhatatlan pillanak, mikor 2 hetente oda járunk... Egyszer csak jött egy erősebb szél, és a ruhabolt fölötti pongyváról lesöpörte ránk a vizet. az utszán lévő emberek egy cseppet sem néztek minket hülyének... Csurom vizesen hazacsoszogtunk, és elgondolkodtunk azon, milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy milyenek vannak velünk... De sajna még nincs vége a napnak...
                                                                         ***
Sofyval elvoltunk, amikor észre vettük, hogy kéne készülődni, mert annyi az idő. Gyorsan berohantam, 5 perc alatt felöltöztem, kicsi smink, és most itt álunk a kapu előtt, az utcánkba most fordul be a limuzin... A vérem és az izgatottság nem hagy nyugodni... JAJJ NEKEM!!!                                                                      

1. fejezet -"Nem hittem volna, hogy egy szó fenekestűl felforgatja az életem..."

"Nem hittem volna, hogy egy szó fenekestül felforgatja az életem..."

Csak előre tudtam figyelni. Nem tudom egyszerűen felfogni ami körülöttem zajlik... Tényleg én nyertem? Álmodom? Vagy félrehallok? Feleszméltem, amikor megszólal Sofy kedvenc zenéje...
 -Áááááááááááááááááá! -szólal meg egy hang köszönés nélkül a telefonba
 -Neked is szia! -mosolyodtam el egy pillanatra
 -Te tényleg nem örülsz?
 -De igen, csak...
 -Csak indulok hozzátok, szia. -nyomta ki a telefonját.
Senki sincs itthon. Apu Byront (a kutyámat) vitte állatorvoshoz, Ryan (az öcsém) a szomszédba játszik a barátjával, Anyu... valahol van... Lerohanok kinyitni az ajtót.
 -Szia! Szóval válasszunk ruhát! -lépett be az ajtón
 -Figyu, még 3 nap van szerdáig... -érveltem, mert semmi kedvem sem volt ebbe az állapotban ruhát válogatni is
 -Oké. Menjünk át hozzánk, és hozz pár cuccot! -adta ki a parancsot Sofy
 -Jó... De miért is? Ja tényleg! Vasárnap van... Pillanat! -rohantam föl pár cuccért. Nálunk Vasárnak "szent" hagyomány, hogy vagy moziba megyünk, vagy ott alszunk egymásnál. Bepakoltam a táskámba a kedvenc 2 csőnadrágom, egy "I love London"-os pólót, egy fehér oroszlános pulcsit, meg a pizsim. Lementem Sofyhoz, és hívtam anyut, hogy elmehetek-e otthonról.
 -Szia anyu! Vasárnap van. Elmehetek Sofyékhoz?
 -Szia kicsim! Ömm.... oké, meddig?
 -Mondjuk... Keddig?
 -Oké, de kedden hozd magaddal Sofyt, mert 11-kor mennek el a szülei, és nálunk lesz péntekig.
 -Jó! Köszi anya szia. -készültem kinyomni, amikor...
 -Várj! Gratulálok!
 -Te is láttad? -vágtam elképedő arcot
 -Még szép! Kedden megyünk ruhát venni hárman "az estédre".
 -Anyu, még ma el szeretnénk indulni...
 -Jaj! Bocsánat, nem húzom az időt! Puszi, szia! -hallottam a hangját, hogy elmosolyodott
 -Puszi. -nyomtam ki a telefont, és a zsebembe mélyesztettem.
 -Indulhatunk? -néztem kérdőn
 -Mehetünk! -mosolyodott el
Egész úton a jövő hetet tervezgettük, elképzeltük a ruhám, megbeszéltük, hogy majd mindenképpen megyünk moziba satöbbi.
 -Lily... pácolt bárányt csinált...
 -Jó étvágyat... -romlott el a kedvem a mondat hallatán... Ha én bírok egy embert, nem tudom megsérteni. (!!!) Sofy anyukája jófej, csak nem tud sütni... A múltkor tonhalas salátát csinált krumplipürével... Megkért, hogy olvassam föl a receptet. Mondtam, hogy a halat sózza meg... addig minden jól ment, de aztán... Mondtam hogy öntse rá a tejet. Én a krumplira gondoltam, erre ráönti a tonhalra... Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... Sofy szó szerint lefordult a székről... Vissza a valóságba.
 -Fogadjunk, hogy lesz benne ananász.
 -Igen... lesz...
Teljesen elment az életkedvem. 1.Utálom az ananászt 2.Rátesz egy lapáttal, hogy Miranda néni nem tud főzni 3.ANANÁSZ!!!!!
Megérkeztünk. Sofy nyúlt a kilincsért, amikor Miranda néni kinyitotta az ajtót... Ez figyel minket? (o.O)
 -Ó! Sziasztok drágáim! Épp kész az ennivaló. Asztalhoz! -fordult hátra, és ordított fel az emeletre... Az óriási dán-dog le cammog a lépcsőn, a tálkája fölé hajol, és várja, mikor kap már enni. Felmentünk, leraktuk a cuccunkat, és mentünk "enni". A bárány jól nézett ki, de ott volt az ananász, és még sok minden más. Leültünk, megkaptuk a tányérokat. mondom nagyon jól nézett ki... De nem mertem belekóstolni... Nem akartam megbántani, így remegő kézzel nyúltam a villáért, aztán "lecsíptem" egy darabot a bárányból... Nagyon fűszeres volt, és még száraz is... de már olyan szinten, hogy marta a torkom. Amikor M. néni kiment a konyhába, hogy csinálja a pudingot, (na arra is kíváncsi vagyok...) oda hívtam Schottot, (a kutyát) hogy egye meg. Ő legalább bírja... Láttam Sofy arcán a fintort és az undort... Fogta, ő is odaadta az óriási kutyinak. Megköszöntük az "ebéd elötti étkezést", és felmentünk... Beleültem  az egyik babzsákfotelba, amíg berakta a DvD-be a nagy kedvencünket, a Gru2-őt. Sikerült végig nézni,de...
 -Drágáim! Kész az ebéd! -kiáltott fel másod anyu... Sofyval rosszat sejtve összenéztünk, és kimondta, amitől a legjobban féltem...
 -Menü: Whashabis csirkemell+puncs és csoki puding desszertre...
Már érzem a nyelvemen, hogy ez fájni fog. Szegény Schottnak is.



Sziasztok! Megszeretném köszönni Dodinak a segítséget, a 3 komit, a 105 megtekintést, és az 1 feliratkozót! Hétvégén jön a dupla rész. Ha van véleményed, komizz! :))
xoxo Dorcsii S.

Prológus

"Most már tudom, milyen érzés nyerni..."

Június 12.

Lily Gracee vagyok, 19 éves Londoni lány... 1 hete hirdették ki a "Vacsii a kedvenceddel" című nyereményjátékot.. Az a lényeg, hogy az 1D-ből a kedvenceddel eltölthetsz egy estét... Mint kilogikázhattátok, igen, Directioner vagyok, de bátortalan is. Nem mertem jelentkezni, mert féltem, hogy minden rosszul sül el... De a legjobb barátnőm, Sofy nem hagyta abba a dolgot... Elment a moziba, és elkérte a jelentkezési lapot, ráfirkantotta a nevem, korom, és a kedvencem. Kinézek az ablakon, és látom, vígan ugrándozik a házunk felé.
"Mit csinált ez már megint?!" -hangzott bennem, amikor csöngetett. Lefutottam, kinyitom az ajtót, köszönés nélkül...:
 -Már megint csináltál Sophie White?
 -Neked szerencsét! -jelentette ki, mire értelmetlenül ránéztem- Szóval elmentem a a moziba, és felírtalak a nyereményjátékra. -dermedten álltam előtte, amikor ki tudtam mondani:
 -Ezt... ezt ugye nem mondod komolyan?
 -Biztos, mint a nap! -ujjongva felrohantunk a szobámba, és mint a tinylányok, megbeszéltük, mi lesz "ha"! Főleg, hogy ma este sorsolás, holnap reggel 9-kor jelentik be az MTV-n. Nagyon izgulok! 

                                                                         ***

 8:59. 6 óra óta megállás nélkül iszogatom a Pepsi cólákat. 1 perc választ el a győztes neve kimondásáig... És ha én leszek? Akkor szegény szomszédok mehetnek a fülészetre... 5...4...3...2...1... 9:00!!!- 

*Sziasztok srácok! Tudom, nagyon várjátok a nyertest... na jó, nem húzom tovább az időt... a nyertes... Lily Gracee! Gratulálunk Lily! Szerdán, Harryvel egy csodás estét töltötök el kettesben! Harold, vigyázz, nem mindennapi csajjal vacsizol!