9. fejezet -Fájdalmas emlék...

Egy kis közlemény hozzátok. Lassan másfél éve nem írtam semmit a blogba... Se azt, hogy mi van velem, se azt, hogy mi lesz a blog jövője, lesz-e folytatás, esetleg nem... Ez alatt a másfél év kihagyás után véget értek a nehézségeim (egy időre...). Ebben nagy szerepet játszott a felvételi, az érzelmi állapotom, mennyire van ihletem és mennyire van kedvem írni, és egyéb más dolgok, amiket nem írok le, mert csak kifogások. Kifogások, mert ha akartam volna, lehetett volna kedvem, ihletem, időm is. De lusta dög voltam. Végre mindet leküzdöttem (Igen, még a lustaságot is) és folytatnám is a blogot. Bár már nem vagyok directioner, akkor sem utálom az One Directiont, és nem válok meg emiatt a szeretett blogomtól.
Voltak dolgok, melyekbe bele se gondolva ígértem nektek. Hogy gondoltam, hogy 3 rész írok?! Így vissza gondolva nagyon nem gondoltam bele a dolgokba. És még abba sem, hogy az eseményeket sem kéne elsietnem. Bár szerintem az ez előtti rész volt az eddigi legtrébb, még is arra érkezett az eddig legtöbb nézettség. Nem értem hogy, de így lett. Mindegy is. Térjünk a lényegre. Újult erővel, több idővel és egy kis betegséggel fűszerezve kezdem el másfél év után (a szó ismétlés direkt van) újra a blogolást. Nagyon nagy bocsánat kéréssel tartozom felétek, de remélem ez ad egy kis erőt nektek a megbocsátáshoz. :)


Június. 19

-Én is... -mondtam rekedtes hangon, miközben lefolyt az arcomon egy könnycsepp.
Harry felnézett, majd hirtelen felugrott, és úgy megölelt, hogy éreztem, tényleg szeret... De annyira, hogy éreztem, minden porcikám megvan. Ő elengedett, és a mellkasomhoz nyúltam. Olyan érzésem volt mint ha beleállítottak volna egy kést...
-Lily, itt az uzsonnája. -jött felém egy kedves arcú ápolónő. Úgy gondoltam, felülök a szendvicsért, de meggondoltam magam. Ahogy "lendíttettem" magam megint belenyilalt a fájdalom a mellkasomba. Mi van velem? Inkább vissza feküdtem. A nő lerakta az éjjeliszekrényemre, majd hátat fordítva elment, az ajtót becsukva. Harry nyúlt a gondosan becsomagolt szendvicsért.
-De kis aranyos vagy! -néztem rá mosolyogva, majd szomorúan látom, hogy beleharapott a szendvicsembe.
-Naaa! Az az én szendvicsem! -néztem rá mérgesen. Egy harapást félbeszakítva nyújtja felém a szendvicset.
-Kérsz? Sonkás. -harapott bele. Ismét
-Nem. Nem kell. Edd csak meg. -majd nyílott az ajtó, belépett az egész csapat egy halom lufival, ajándékokkal, és kajával. Nagyon örültem neki, hogy mellettem vannak tényleg jóban-rosszban. Lerakták az éjjeli szekrényemre a kis mütyüröket, kaját a kis hűtőbe, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Nyavalyás rakoncátlan huligánok! Már pihenni se hagyják az embert?! -elfordítottam a fejem, és a mellettem lévő ágyon megpillantottam egy 80 év körüli nénikét, aki felháborodottan tekingetett felénk furcsa szemöldök mozgatással fűszerezve.
-Elnézést. -vágtuk rá mind egyszerre.
-Chh... -miután kifejezte nem tetszését az új szobatársa felől (felőlem) és a látogatói felől (a barátaimnak nevezett állatoknak) elfordult a fal fele, mint ha érdekes lenne. Ezután folytattuk a trécselést a nénire nem figyelve, amíg Louis nem állt elő egy újabb ötlettel:
-Szerintetek a néni alszik, vagy meghalt? Nem szuszog és a takaró sem mozog, amitől látszik, hogy lélegzik.
-Csodálatos orvos lennél Lou. Szerintem csak alszik. -mondta Sofy
-Bizonyosodjunk meg róla! -Zayn felpattant, karon fogta Louist, és a nénike felé mentek. Leguggoltak vele szembe, majd elkezdtek suttogni szegény nyugalomzavaros asszonynak.
-Néni, maga alszik? - kérdezte Zayn. A néni kinyitotta a száját, a két hülyegyerek össze nézett, tuti azt gondolták meghalt...
-Nénike ne tessék itt hagyni minket!!! -kiáltott egyet Louis. A néni megijedt, és torka szakadtából ordibálni kezdett, majd elővette kispárnáját és püfölni kezdte őket vele:
-Büdös huligánok!!! Egy perc nyugodt alvása se lehet az embernek! Hát ez nem lehet igaz! Nővérke! Nővérke, ezek a tinédzserpatkányok nem hagynak aludni engemet. -jött a nővér, és kitessékelte a két eszementet  szobából.
-Hát. Úgy látom mostantól a társalgóban leszünk csak. -nézett fel nevetéstől kisírt szemmel Liam. -Gyerekek, mi menjünk ki. Harry, te meg kísérd az orvoshoz Lilyt.- a főnök kiadta a parancsot, mindenki ment amerre kell. Mi mentünk az orvoshoz, aki már várt minket. Harry kint maradt a várakozóban.
-Nos, Gracee kisasszony. Nem szolgálhatok jó hírekkel... -nézett komoly arccal a pappírjaira az orvos
-Komolyan? -döbbentem le
-Ugyan, csak hülyéskedtem. -nevetett fel. Marhajó. Kifogtam egy gyogyós orvost. -A tárgyra térve. A bal oldali mellkasrésze elég durván megzúzódott, a jobb oldali tiszta horzsolás a kezeivel együtt. A baloldali hármas számú bordája megrepedt, jobb lábán a sípcsont zúzódott, bal lábán mély horzsolások és sebek. Enyhe agyrázkódást is kaphatott, de ez különösebben nem hat ki per pillanat az életére, csak egy pár napig, rosszabb esetben egy hétig lassabban fog gondolkodni és felfogni dolgokat. Most kérem vesse le a köpenyt és mutassa a mellkasát. -engedelmeskedtem. -Nagyszerű. Mivel nem én voltam az, aki akkor vizsgálta, mikor bekerült, szerintem ezek a zúzódások enyhe karcolások.- eddig még nem láttam mit műveltek velem a takaró és a beteg köpenytől. De most szabályosan elborzadtam, és kiabálni kezdtem:
-Magának ez karcolás?! Az egész baloldalam kék és lila, a lában színesebb mint egy szivárvány, és magának ez karcolás???
-Garcee kisasszony, tessék megnyugodni. Nekem tavaly nyáron topára ment a térdem, mert egy ló belerúgott. Szilánkosra tört a térdkalácsom és...
-És én a maga problémáitól nekem jobb lesz? Alig kapok levegőt, alig bírok járni, és egy karcolás? Milyen orvos maga?! Lehúzhatja magát a wcén az doktorátusával együtt! -az orvos tágra nyílt szemekkel nézett rám. Szerintem nem gondolta volna, hogy ekkora szám van. Felhúztam a köpenyt, majd kiviharzottam a vizsgálóból. Harryn látszott a megnyugvás amint meglátott.
-Baj van? -kérdeztem ideges hangszínen
-Kérlek szépen. Egy gyerek rámtüsszentett, egy bácsi leköhögött, és 2 anyuka, 1 nagyi kért tőlem egy közös fotót, mert a dédunokája, a lánya vagy a fia kedvence vagyok. És a nagyit idézve: VánKrájeksönből. Semmi probléma. -magyarázott temperamentussal és nagy odafigyeléssel a hangsúlyokra. -Veled?
-Hát. Az orvosom egy seggfej. -nézett rám kérdőn. -Majd elmesélem.
Elindultunk a társalgó fele beszélgetni a többiekkel. Louis megint aratott.
-Nem, szó sincs arról, hogy halottnak hittünk, csak szegény nénire ráfért volna egy fogmosás. Kettő is.
-Amúgy tényleg, nem tudtam, hogy a szemem kezd el csípni vagy a hányás jön felfelé. -társult Zayn
-De bunkók vagytok! -nevetett Niall

8. fejezet -"Miért pont én?!"

Június.19

Annyira sokkolt az ügy, hogy az ajtónak simulva összeestem a sírógörcs miatt... Feltudtam volna robbani a dühtől... Azt monda szeret... Abban a pillanatban belibbent a konyhaajtón:
 -Szia prücsök... Mi a baj? -jött oda mellém Niall. Csak felmutattam a magazint. Kikapta a kezemből, alaposan megnézte, majd a lépcső fele vette az irányt.
 -Ne lökdöss! Mi van veled?! -kiáltott Harry. Láttam, ahogy Niall a karjánál fogva ráncigálta le a lépcsőn, majd elém állította.
 -Mi a baj? gugolt le mellém Harold... Pár másodperc múlva felnéztem:
 -Te. -majd akkora pofont adtam neki amit még sosem kapott.
 -Mi? -nézett tanácstalanul Niall-ra, majd a kezébe nyomta az életemet megkeserítő magazint.
 -Lily... én... megmagyarázom!
 -Nincs mit megmagyarázni pajtás. -húzta el Niall mellőlem. Ahogy csak tudtam rohantam a szobámba. Becsaptam az ajtót, majd az ágyamra borultam. Percek múlva csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Marha jó...:
 -Tessék, Lily Gracee.
 -Figyelj kislány. A pasim miattad hagyott el. -szólalt meg egy női hang
 -Ki vagy? -kérdeztem bizonytalanul
 -Az nem lényeges. Ma délután véletlenül se menj ki az utcára, vagy a barátaim megtalálnak téged, és megkapod amit érdemelsz. -nem értettem, így kinyomtam... Talán Harryről lehet szó? Pedig senki nem tud semmit... Biztos téves. Nem érdekel, nem féltem senkitől, és most sem fogok meghátrálni, főleg hogy Sofyval megyünk Mekizni. Lefürödtem, összekaptam magam, már fél 1. A barátnőm már ott van, ideje indulni. Lementem a lépcsőn, majd kilétem az ajtón. Megindultam a Meki felé, majd úgy éreztem figyel valaki. Hátra néztem, és 3 börkabátos férfi követett... Visszafordultam, és kicsit gyorsabbra vettem a tempót, de ahogy észrevettem, ők is gyorsulni kezdtek. Ők lehetnek azok, akiket a nő említett. Egyszer csak megtorpantam, majd megfordultam:
 -Miért követnek? -a hapekok össze néztek, majd felkapott az egyik a vállára, és szépen a saját tempójukban elvittek egy olyan helyre, ahol nem látnak minket sokat. Tiltakozásom hisztibe merült. Szerencsére magassarkút húztam, így amikor eszembe jutott rugdosni kezdtem. Az egyiket fejbe rúgtam, amelyik vállán voltam, egy bizonyos helyre rúgtam, rögtön ledobott, és a fájó helyére nyúlt. Megfogtam a pillanatot, és futni kezdtem. De amikor hátratekintettem, orra estem, és kitörött a cipőm sarka. Senkisem volt, aki segített volna, mindenki azt hitte bolond vagyok... A férfi újra felkapott a vállára, gondoltam nincs miért tiltakozni.
 -Menjünk Mekizni? -nézett kacér mosollyal a "fogvatartómra" az egyik haverja
 - Miért ne, legalább hátul kevesebben vannak! -mosolygott vissza. 2 perc alatt a Mekihez értünk. Újra hisztizni kezdtem, amikor az épület mögött, ledobott.
 -Na adjunk neki mert vár otthon a csajom... -szólt az izomagy. Rögtön elkezdtek ütögetni. Ahol értek... nem ellenkeztem mert nem volt értelme. Olyan 5 percig tartott.
 -Adjuk az utolsót és hagyjuk itt... Valaki csak megtalálja... -a mondat végére az egyik akkorát belerúgott a bordámba, hogy levegőt sem mertem venni... Rögtön elfutottak, majd lassítottak, és beszélgetni kezdtek mint ha misem történt volna... Csak az eget bámultam a meredségtől. Mindenem fájt, és alig kaptam levegőt... Csak arra gondoltam kész, vége... "Happy end". Nincs miért reménykednem. Csak lehunytam a szemem és vártam a fényt... Pár perc múlva felordított egy ismerős hang:
 -Lily! Mi történt?! -rémülten fölém hajolt az illető, majd amikor láttam, hogy Sofy az... -Harry, hívd a mentőket! -ő itt van?! Egyre jobb. -Lily nem lesz semmi baj, meggyógyulsz! -majd láttam egy könycseppet megjelenni az arcán... Minden kiesett...


                                                                   * * *
Kinyitottam a szemem, és egy korházban találtam magam. Fel akartam ülni, de ezt a tervet elvetettem, amikor rettenetesen megfájdult a hátam.
 -Ne haragudj... én nem csináltam semmit! Tudod, egy ideig jártam vele, de nem érdekelt, és az hónapokkal ezelött volt... És amiatt a cafka miatt vagy most itt... Én szeretlek... -egy hang... egy ismerős hang... nagy nehezen megfordítottam a fejem, és láttam, hogy Harry a tenyerébe temette a fejét, és sír...
 -Én is... -mondtam rekedtes hangon


Sziasztok! El sem hiszem, hogy megvan a 800 látogatóm! Ti vagytok a legjobb olvasók♥ De nem vagytok hajlandók komizni... kérlek titeket, komizzatok és iratkozzatok fel! Hétvégén lehet, hogy nem tudok lenni, mert apukámnál leszek Horvátországban, de 25-én a karácsonyi ajándékom nektek 3 rész+ egy meglepetés :) Nagyon kérlek titeket, hogy komizzatoook és iratkozzatok feel! :))

Üdv: Dorcsii S.

7. fejezet- "Nem tudom mit érzek"

"Most érzem először, milyen igazából egyedül lenni"

Június 18.

Harry mellkasán ébredtem. Az ijedségtől hirtelen észrevettem, hogy nincs rajtam ruha... Fogtam egy törölközőt, és gyorsan átfutottam a szobámba. Gyorsan húztam egy szürke félvállas fölsőt, fekete csőnadrágot és egy szürke lelógó sapit. Leültem az  ágyra, és elgondolkoztam, miért nem emlékszem a tegnap estére... Hirtelen fejfájás jött rám. Visszamentem Harry szobájába a ruháimért. Csak gondolhattam, hogy mi történt este... A ruháim szanaszét a földön, Harryé "széttépve" az ágyon... Szóval.. Harry és Én... De ezt nem értem. Egész életembe arra vágytam, hogy Harry Stylessel jóba legyek, vagy járjak, és egyéb... De én nem így képzeltem el... Sofy szobája felé vettem az irányt, hogy elmeséljem neki amire emlékszem...
Beléptem, és már látta, hogy nincs valami jó kedvem. Megbeszéltük a dolgot, majd Sofy reagált a sokk után.
 -De Lily... Ezt a pillanatot vártad egész életedben! Légyszi beszéld meg vele... -biztatott mosolyogva
 -Jó, de az más, hogy iszok, és úgy fekszek le vele! -szomorítottam el
 -Oké, igazad van, de... Gondolj bele... Ő Harry Styles!
 -Ajj... Nyertél... Beszélek vele... -adtam neki az igazat
 -Juhhi! -ordibált örömében, majd az ajtó fele mutatta a kezét, jelezve, hogy menjek vele beszélni
Harry ajtaja előtt megálltam, nagy lélegzetet véve lenyomtam a kilincset, és bementem.
 -Szia Lily! -mosolygott rám kacéran Styles
 -Szia. Ömm... Beszélhetnénk?
 -Persze. -ült föl az ágyában
 -Hát... A tegnap történtek miatt szeretnék veled beszélni. -ültem le mellé
 -Hagyjuk... Nekem is fejembe szált a pia, tudom, hogy nem szeretted volna...

 -Valójában... -megcsuklott a szavam, mert Harry ajkai az enyémhez tapadtak... Még is jelentett valamit az az este. Számomra legalább is...
 -Harry kölcsön kapha... -akadt el Zaynnek a szava, amikor belépett az ajtón
 -Gyere már ki! -húzta a mögötte álló Sofy. Amikor becsukták az ajtót és utánuk néztünk
 -Én megmondtam, hogy ne menj be te idióta! -ordibált a legjobb barátnőm Malikkal
Harryval összenéztünk, elnevettük magunkat, majd újra folytattuk a dolgunkat.
                                                                        ***
Pár óra múlva...

Bevallotta, hogy szeret.. Ez a legfergetegesebb dolog az életemben. De sajna behívták egy magazinhoz interjúra. Sofyval sürgősen szerettem volna beszélni, de amit láttam... A legmerészebb álmomban sem gondoltam volna... Sofy és Zayn csókolóznak? Igen.. Nem halucinálok. Ninjásan kiosontam, és becsuktam az ajtót. Rohadt jó, hogy nem tudok semmit... A barátnőm észre vehette, hogy "berontottam", így oda huppant mellém a kanapéra.
 -Lily, mi a baj? -kérdezte, mint ha nem tudná
 -Semmi... -mondtam durcásan
 -Kivele!
 -Biztos vagy te abban?
 -Igen.
 -Az, hogy mostanában semmit sem mondasz el nekem... Semmit! Mot mit látok? Zaynel csókolóztok! Nem hiszem, hogy csak úgy lesmárólt. Vannak előzmények is... Nem de?! -szinte ordítottam vele a dühtől
 -Lily... Megma...
 -Nem kell semmit megmagyarázni... -pattantam fel mellőle, de ő visszahúzott.
 -Jó, mondanom kell valamit... -magyarázta Sophia
 -Siess, mert Harryvel ebédelek... -kopogtattam az órát, jelezve hogy sietek
 -Oké. Szóval... Zayn el viszonyom volt az X-factor alatt... Nem akartam elmondani... Senki sem tudta, a srácok is csak annyit tudtak, hogy a bandatársuknak van valakije... Nem akartam, hogy stresszeld magad, így jobbnak láttam, ha nem mondom el... Kérlek ne haragudj. -fogta a kezem, de én értelmetlenül meredtem rá... 3 évig nehéz volt elmondani? Ha nem megyek be abba a rohadt szobába, vajon az életben elmondja? Fogtam magam, kiléptem az ajtón, és indultam az interjúra Styles elé. Megvártam, megebédeltünk, elmentünk sétálni s a többi... Gyorsan elröppent ez a nap... De az alvással birkóznom kellett... Mindegy...

Június 19.                                                    ***
Hosszú csengetésre ébredtem. Kipattantam az ágyból, majd rohantam le a lépcsőn beengedni a váratlan vendéget.
 -Póstaaaaaaaaaaaa! -üvöltötte túl a csengőt
 -Itt vagyok. -nyitottam ki az ajtót
 -Legyen szíves itt aláírni. -bökött a lapra. Aláfirkantottam, majd becsaptam az ajtót, amiért felkeltett, nyűgös lettem, és ilyenkor könnyű kihozni a sodromból.
 -Csekk, Csekk, Niallnak képeslap, Magazin... Harry és Taylor? -néztem a magazin oldalára. ez állt rajta:





Sziasztok! Sajnálom, hogy rövid lett és késtem... de eskü, hogy holnapra 2 rész is hozok! Köszönöm a 600 megtekintést! Ti vagytok a legjobb olvasók♥ Ne haragudjatok :$$

                                                                                                         xx. Dorcsii

                                                 

6. fejezet -Szülinap a vidámparkban

Június 17.
Reggel kesze-kusza hajjal ébredtem. A nap selymes sugarai keltettek fel. Ránéztem a telefonomra, majd észrevettem, hogy jött egy sms anyutól.
"Kicsim, nem tudunk hazajönni, apádnak késik a gépe, ő holnap ér haza, én meg még mindig Los Angelesbe vagyok megbeszélésen, mert nemrég jött az igazgató, 2 nappal később a vártnál... Mond az öcsédnek, hogy ma is nálatok lesz, szervezz neki valamit, az ajándéka a szekrényemben van. xxx Anya"
Oké... AZ AJÁNDÉK! Lerohantam, ahogy csak tudtam, de amikor az utcára érek:
 -Bakker... fel kéne öltöznöm, és a pénz sem ártana.
Vissza rohantam, felhúztam a rózsaszín csőnadrágom, fehér 1D-s feliratú pólóm, és a fehér convers-em. Fogtam 40 €-t, és rohantam a játékboltba. Várjunk csak... A manó mindig is saját kutyát szeretett volna. Nem baj, anyuék nem engedik, kiharcolom... Hazafutottam még 30 €-ért, majd irány az kisállat kereskedés. 1 sarknyit gyalogoltam, majd ott is voltam.
 -Hello! Mit szeretne?
 -Hello. Meg szeretném kérdezni, hogy van e beagle lány kiskutyájuk. És ha van, akkor tartozékokat is szeretnék...
 -Igen. Van 2 kislány és egy fiú. -majd kivette a kutyavigyázóból a cuki kutyakölyköt... Byron is ilyen pici volt 1 éve.. De gyorsan megy az idő... A boltos nő elém rakta a 2 kislányt. A twocolor elment megszaglászni a macskákat, majd a másik, tricolor leült elém. Lehajoltam megsimogatni, majd  felugrott az ölembe.
 -Őt szeretném. -mosolyogva felvettem a kiskutyát
-Rendben. Válasszuk ki a kellékeket.
Sokat tököltünk azon, hogy Rayn mindig lány kutyát szeretett volna, de kellet olyan lányos-Raynes stílus találnom a kutya cuccokhoz. Végül fizettem . Fogtam a hámot, pórázt, ráraktam, majd elindultunk. Még csak 10 óra... Még kinn van a többiekkel sátorban. Szerintem... Megláttam egy ajándékboltot, és arra gondoltam, hogy egy letakart kis kosárkában adom át a kutyust.Vettem is egy kis kosarat, és egy képeslapot. A kék masnit a tetejére nyomtam, majd hazafelé kullogtunk. Halkan kinyitottam az ajtót, és boldogan néztem körbe, hisz még alszanak. Igeeeen! A kiskutyát elrejtettem a szobámba, majd kulccsal bezártam, nehogy észrevegyék. Hazagyalogoltam, majd felhívtam anyut, hogy melyik polcon van az ajándék, mert sehol sem találom.
 -Szia anyu! Hol a manó ajándéka? -kezdtem bele a beszélgetésbe
 -Szia Kicsim! Holnap megyünk haza... Ja az ajándék! A legfelső polcon... -adott infót
 -De jó, hogy hogy nem érem el a 2 méteres gardróbod tetejét!
 -Fog a létrát, a szertárba van. Kicsim mennem kell, megyek a tárgyalásra. Szia! -köszönt el hirtelen
A szertárból kihoztam a létrát, nagy nehezen felcipeltem az emeletre, leraktam, majd rá álltam. A legfelső polcon fürkészve észrevettem, hogy ott az ajándék doboz, mellette az ajándéka. Beljebb hajoltam, hogy megnézzem, mi az. Egy ipad... Hogy mi? Meglepődetségembe  elvesztettem az egyensújom, és hátravágódtam. Az a szerencse, hogy ott volt anyuék ágya... Egy jó ideig nevettem magamon, hogy milyen "topa" vagyok... Levettem az ajándékot, vissza cipeltem a létrát, majd "haza felé" ballagtam. Mikor beléptem, Sofy már a konyhában kóvájgott...
 -Szia Lily... Hol voltál?
 -Szia. Otthon Rayn ajándékáért.
 -Borzasztóan ébredtem. A szomszédnéni csivakarcska nyüszített mint állat...
 -Ömm... Az lehet, hogy az én ajándékom... Egy kutya... -mosolyodtam el
 -Ugye nem csivava? -aggodalmaskodott Sofy
 -Nem dehogy. Beagle.
Együtt megszerveztünk mindent, a kiskutyát "letakartuk", az ebédlőbe kikészítettük a gyorsan összeütött csokibomba tortát, majd az ajándékokat mellé tettük. A srácokat is beavattuk a bizniszbe, de Niall majdnem megette a tortát... Szegénnyel Sofy idegében kiabált kicsit... Na mindegy, szóval végül Liam elterelte a figyelmet, és egy idő után felordított Raynnek, hogy jöjjön le. Amikor leért a lépcsőn, ordítottuk...:
 -Meglepetés!!!
 -ÁÁÁ köszönöm! Nem is számítottam rátok egy cseppet sem... -mosolyodott el sejtelmesen
 -Most az egyszer megbocsájtok! -öleltem magamhoz, és nyomtam egy puszit a homlokára.
 -Ugye semmi undorító meglepetés vár a kosárban, ami mozog?
 -Nem... Na nézd meg! -hessegettem az asztalon lévő ajándékok felé. Remegő kézzel levette a kosárról a kék anyagot.
 -De aranyos! Ő az enyém? -vette ki, majd tátott szájjal felém fordult.
 -Igen öcsi, neked vettem... -mosolyodtam el
 -Nagyon köszönöm! -kiáltott fel, majd a kutyival a kezében hirtelen odafutott, és megölelt. Az öcsémet nem láttam ilyen boldognak nagyon rég óta... Könnyek szöktek a szemembe, amikor megint egy hatalmas poént ellőtt... De ő az én öcsém. Mindennél fontosabb nekem...
 -Kaylie lesz a neve! -emelte maga elé immáron "Kaylie"-t.
 -Jé! Ezt még én javasoltam a hörcsögének! De Mr.Rágcsi uraság lett... -nevette meg a társaságot Sofy
Megettük a tortát, természetesen Niall és Rayn ette meg a letöbbet... Az a lényeg, hogy finom volt. A ipad-nek is örült, de Kaylienak jobban. Há! Zsinorban 3. éve jobban örül az én ajándékaimnak, mint anyuékénak... (:D)
 -Menjünk vidámparkba! -kiállt föl Zayn
 -Minek? -kérdeztem értetlenül
 -Légysziiiii! -néztek kiskutya szemekkel
 -Mert a kiscsákónak ma van a szülinapja, és csak 1 mérföld.... Légysziii! -kérlelt Loui, amikor beleegyeztem
 -Rendben. De Niall, Zayn, Liam, Sofy és Loui vigyáznak Raynre, mi Harryval elleszünk!
 -Oké. Induljunk!
A vidámparkba érve Rayn nagy csodálkozással bámulja a játékokat. Rögtön felráncigálta Louit és Zaynt a Szellemvasútra. Niall kifogása, hogy most evett és nem akar okádni, Liamnak  meg táncol a barátnőjének egy óriás plüsspandáért. Harryvel sétálni indultunk...
 -Menjünk valamit inni...?
 -Benne vagyok! -mosolyodtam rá. Kimentünk a vidámparkból, és bementünk egy közeli bárba.
 -Mit kérsz? -kérdezte kacéran
 -Coca-colát.
 -2 felest! -ordít a pultosnak
 -Te teljesen mghibbantál?! -kiabáltam rá
 -Nah... az öcsédre! -nyomdta kezembe az italt...
 -Jó.. de többet nem... -belekortyoltam, majd a  borzalmas ízétől fintorogni kezdtem... Csak nem köphettem le Harryt... Így kénytelen voltam lenyelni. Legalább még 2 felest lenyomtunk, mert Harry azt mondta érezzem, ahogy az alkohol az ereimben közlekedik az agyam felé... Hát megvolt az érzés... Köztudott, hogy nem bírom az alkoholt... Szóval ettől simán ... Na mindegy... Nagyon sokat beszélgettünk.
 -Őszintén... Szeretsz engem? -kérdezte...
 -Mármint? -néztem rá értetlenül
 -Hát.. Hogy is mondjam... Tudod, úgy... szerelemből?
 -Nem is tudom... -nem tudtam befejezni a szavamat, mert megcsókolt... Amikor elváltak ajkaint egymástól, kérdőn ránéztem. De nem bírtam a csábításnak... Úgy éreztem, akarom őt... De okvetlenül... Fizetett, majd elindultunk haza, mert kidőltünk a felesektől, had érezze jól magát az öcsi. Út közben, ahogy lassan ballagtunk fel a, eredek járdán, Harry megfogta a kezem. Hazáig így mentünk. Amikor beértünk az ajtón, csillogó zöld szemébe néztem, és ugyanaz az érzés fogott el, mint a bárban... Közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Felvitt a szobájába, bezárta az ajtót, ledobott az ágyára, majd fölém hajolt. Vetett rám egy kacér kacsintást, majd hajolt a nyakamhoz... Először csókogatta, majd mélyen szívni kezdte. Picit felszisszentem a fájdalomtól, de tudta, hogy fájt, így ajkait az enyémre illesztette. Beletúrtam göndör fürtjeibe, majd keze a pólóm alá vándorolt... A többi már történelem...


Sziasztok! Bocsánat, hogy késtem, de technikai okok miatt... Ne haragudjatok, de bepótolom! Még ma jön a 7. fejezet, holnap a 8.! Köszönöm a 464 látogatót, és a 4 feliratkozót! Köszönöm nektek!!!<3                                                                                                          xx. Dorcsii

5. fejezet -"Döntés, felfedezés"

Sziasztok! Megszeretném köszönni a 400 látogatót, a 3 feliratkozót! Mivel holnap lesz az egyik feliratkozó szülinapja, ajándékom a számára egy "tripla rész+meglepi!!! Ha tetszett, komizz! Jó olvasást :))
Hirtelen nem kerültek a számba szavak. Azt sem tudtam, mit mondjak...
 -Ha Sofy is jöhet. Ő csodásan zongorázik!
 -Lily, engem ne keverj bele. -nézett rám kérlelően
 -De igen is belekeverlek. Te intézted, velem kell maradj, jóban-rosszban... emlékszel?
 -Már megint az esküvel jön... -mormogta magában
A fiúk össze néztek. Liam rájuk nézve bólintott:
 -Rendben, de beszéljétek meg a szüleitekkel. De a munka meg is van. Itt a szerződés. -majd tolt felém egy papírt. Gyorsan aláfirkantottam, majd kérdően Liamre néztem:
 -És Sofy?
 -Ha velünk akar dolgozni, el tudjuk intézni, holnap alá is írhatja a szerződést. Na?
 -Rendben, de jöttök nekem eggyel! -mosolyodott el, majd Sofy Zayn felé fordította fejét, és elpirult... What?!
 -Csajok. Mai program: 1. Megkérdezitek a szüleiteket, természetesen igent mondanak..
2. Idecuccoltok
3. Campink a kertbe -sorolta Harry, majd a "kertben" szó után összecsapta kezeit.
 -Oké! -kiáltottunk fel egyszerre Sofyval. Anyunak természetesen szóltam az állásról, azt megengedte. De a költözést? Hát nem is tudom...
 -Srácok, bocsi, hogy sietünk, de 1 óra múlva jövünk a hírekkel.
 -Rendben. -elköszöntünk, majd rohantunk, hogy elérjük a busz. Hazaértünk, csodával határos módon mindenki otthon volt. (Sofy haza futott, mondta, hogy ha megkapta az infót, jön hozzánk...)
 -Szia apa. Azt akarom mondani...
 -Beszéld meg anyával. -kacsintott rám, amikor megzavartam a "Szent és Sérthetetlen Real Madrid és Barcelona focimeccset" ... Nagy sóhajt véve indultam anyuhoz...
 -Szia Anya. Csak azt szerettem volna mondani, hogy megkaptam az állást. Azt akarják hogy odaköltözzünk, és képzeld, lehet, hogy Sofy is csatlakozik hozzánk, mert ugye jól tud zongorázni...
 -Mit akarnak? -zavarta meg a figyelemelterelős mondatom végét. -Csak akkor, ha nem perverzek, és nem akarnak tőled semmit. De ha járni kezdtek valamelyikükkel, gyertek hozzám, mert el kell beszélni a fiatalurakkal.
 -Anyu, túl sokat aggódsz. Ha így történik, természetesen szólok...
 -Még szép hogy... Na menj pakolni, de hétvégén gyertek haza...-mosolygott rám, majd az emelet felé mutatott.
 -De Anyu légysziiii! Várjunk csak? Te megengeded? -úgy néztem rá, mint ha kiderült volna, hogy marslakó
 -Menj pakolni, vagy meggondolom magam, és szólok apádnak! -fenyegetőzött nevetve. Rohantam a szobámba, és kirámoltam a cuccaim a szekrényemből. Jó fél óra alatt összepakoltam, majd Ryan állt meg a szobám ajtaja előtt, amit elfelejtettem becsukni...
 -Lily, te hova mész? -a kérdése hallatára majd megszakadt a szívem, hisz ő a mindenem...
 -El kell mennem Rayn, de holnap a szülinapodra hazajövök! -mondtam neki könnyes szemmel, hisz nem tudhatja, hogy elköltözöm...
 -De miért mész el?
 -Az mindegy...
 -10 éves leszek, ne nézz hülyének!
 -Velem akarsz jönni?
 -De hova? -kérdezte már hisztérikusan
 -Meglepetés...
 -Oké, mikor indulunk?
 -Hamarosan. -kezdjük ott, hogy nem találom a szülinapi ajándékát, biztos Byron elvitte valahova... Szóval elfoglalja magát a fiúkkal, addig elmegyek Sofyval ajándékot venni. A puma táskájába elpakolta a pizsijé meg a holnapi ruháját.
 -Anya, Ryan jön velem, holnapra hazahozom! -kiabálok le anyunak a szobámból
 -Rendben, de 6-ra hozd, mert el kell mennünk! -ordibál fel
 -Rendben!
Pár perc múlva Sofy is jött, neki is megengedték, majd amikor a buszmegállóban voltunk...(mellesleg megengedték neki a zongorista munkát)
 -Bakker, ott hagytunk Byront!
 -Na ne! Úgy is elvannak vele...
 -Kik? -érdeklődött a kisöcsém
 -Meglátod...
 -Meglátod... Van szótáratok, vagy csak ezt az egy szót hajtogatjátok...
Ryan mindig olyan beszólásokat mond, hogy vagy fél órán keresztül dőlünk a röhögéstől. Megjött a busz, felszálltunk, majd fogtam a kockás sálam, és bekötöttem a szemét. Szegény néni mögöttünk értelmi fogyatékosnak nézhet minket, hogy egy 9 éves gyerek szemét bekötjük egy sállal... (:D)
                                                            ***
Miután megérkeztünk, bevezettük Ryant, majd levettük a kendőt a szeméről.
 -Aztaaa! Ez aztán ház! -nézett körbe, mi meg elmosolyodtunk. A fiúk összeismerkedtek, majd észrevettük, hogy nincs itt Eleanor... Zayn megmutatta a szobánkat, előbb Sofyét, majd az enyémet. A szobám türkiz kék fehér bútorokkal, plazma TV-vel (*o*) egy szív alakú ágy, (ami mellesleg nagyon puha) és rajta egy laptoppá alakítható tablet, egy kutyaágy tele játékokkal, meg egy gitár. Nagyon örültem az ajándékoknak, nem tudom, hogy háláljam meg nekik... Bepakoltam a cuccaimat a szekrényembe, majd megnéztem, hogy Sofy végzett-e, de mivel nem találtam sehol az emeleten, csak gondolni tudtam, hogy a szobájában lehet még. Lementem a lépcsőn, majd amikor Ryan észrevett, nekiállt ordibálni:
 -Háhá! Nemi kisebbségen vagytok! Ti vagytok hárman, mi hatan! -a röhögéstől nem tudtam megszólalni... de amint nem kerülgetett a röhögőgörcs, kénytelen voltam nekik beszolni...
 -Srácok, az öcsém még nincs elrontva!
 -Még...! -nézett rám Lou sunyin.
 -Mellesleg köszönöm az ajándékokat!
 -Egy kollégának mindent! -kacsintott rám Niall.
Elvoltunk a fiúkkal, majd Sofy is lejött elmesélni, milyen ajándékokat kapott. (Kapott egy úgy zongorát, egy laptoppá alakítható tabletet és egy hörcsögöt, aminek nagyon örült.) Estefelé felépítettük a sátrakat. Liam, Lou, Niall és Rayn egy sátorban, Sofy, Zayn, Harry, Byron és Én.
 -Nézzünk filmet! -adott ötletet az unaloműzésre Sofy
 -Vígjátékot. -mondta Zayn
 -Méghozzá horror-vígjátékot! -érveltem
 -A-a, én azt nem tanácsolnám... -harapdálta a szája végét Harry
 -Akkor Horrora-akadva 5?
 -Jöhet!
Sofyval beállítottuk a tabletom, és nekiálltunk nézni a filmet.
 -Ott volt valami!!! -kiáltott Zayn a tabletra mutatva
 -Mi volt az? -hallotta Harry a hálózsák alól a porszívó partyt.
                                                         ***
Mivel amikor Niall wc-re ment, a fiúk frászt kaptak, és be kellett mennünk... Pedig ez egy vígjáték... Na mindegy, mi Sofyval elmentünk ki megnézni, hogy alszanak-e Louiék, de ők a Nagyfiúk2-n dőltek a röhögéstől. Mikor bementünk a hátsóajtón, halkan a fal mögé osontunk, és hallgattuk, hogy Zayn és Harry éneklik a Spongyabob betétdalát a takarójuk mögül. Érdekesen nyugodnak meg egyes emberek... Amikor vége volt a "műsornak", a fal mögül előugrottunk, ők frászt kaptak, és tovább néztük Patrik és Spongyabob homokharcát...

4. fejezet -Az első találkozás a fiúkkal

 -Szia! -köszöntem bele a telefonba
 -Szia Lily! A srácokkal döntöttünk, és... elfogadnád az állást? -a hír hallatára úgy éreztem, sokkot kapok, egy szó sem jött ki a torkomon. -Na?
 -I-igen. -majd okvetlenül a szám mosolyra állt.
 -Srácok... megvan az új gitárosunk! -nagy  ujjongás hallatszott a háttérben, közben Sofy mutogatással elérte, hogy kihangosítsam a telefont.
 -Mennyi a fizum? -szórakoztattam őket
 -Hát... kérdezd a menedzsert. -hallatszott Harry hangján a tudatlanság... -Na! Szóval ugye megyünk értetek fél 1-re, hozd a gitárod!
 -Nem 2-re volt megbeszélve?
 -Várj... jöttök? -ordít Sofy a telefonba
 -Igen, és igen, addigra volt megbeszélve, de itt ebédeltek, mert meg kell akkor beszélni a dolgokat.
 -Rendben. Sziasztok!
 -Sziasztok! -majd nyomtam ki a telefont.
 -Lily... én nem szeretnék menni...
 -Miért nem?
 -Csak... nem szeretnék!
 -De pont életem egyik legjobb napján? Kérleeeeek! -majd a rég jól bevált boci szemeket alkalmazva meggyőztem.
 -Na jó... de akkor készülődj, mert mire te végzel, a szakállam is kinő.
 -Oké. Elmentem zuhanyozni, majd jövök.
 -Rendben.
Gyorsan letusoltam, felkaptam magamra az angol zászló mintás pólóm, és a sötétkék csőnadrágom. És előkerült az a cipőm, amit nem találtam... Persze, hogy Byron hozta be a szennyesbe... Mindegy, legalább előkerült. Sofy még zuhanyzott, amikor elővettem a fotó albumom. 2010 volt Sofy "legszebb éve". Jelentkezett az X-factorba, mert fogadtunk, és nyertem. Nagyon jó volt, bejutott a legjobb 12-be, de amikor párbajoznia kellet, és kiesett... Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy én vittem bele ebbe az egészbe, és ha nem fogadunk, akkor nem történik meg, hogy az apukájához szökök Manchesterbe... De nem emésztem magam, mert mindig arra gondolok, hogy nem a nyerés, hanem a részvétel a fontos, főleg hogy a kedvenc bandánkal volt egy szériába. Visszavittem az albumot a helyére, majd Sofy betoppan.
 -Lily, fél 1 lesz 2 perc múlva, hozd a gityót, és menjünk a ház elé.
 -Igen is főnökasszony! -dobtam fel a hangulatot, majd fogtam a gitártokom, és az ajtó felé vettem az irányt... Miközben mentem le a lépcsőn, eszembe jutott, hogy egész nap nem lesz itthon senki, legalábbis én nem tudom, mikorra érek haza... Szóval nem lesz senki itthon, és ha Byron egyedül marad, elszabadul a házba a pokol... Nem tudtam mást tenni, fogtam a pórázt, rácsatoltam a Beaglimre a pórázt, és kimentünk a kapu elé.
 -Byron is jön? -mosolyodott el Sofy
 -Te is tudod, mi volt a múltkor, amikor anyu itthon hagyta 8 órára... Oké, 1-2 órát kibír, de utána bedurvul...
 -Ott jönnek! -arra fordítottam a fejem, amerre mutatott, majd heves integetésbe kezdtem. A kocsi fékezett, majd hátsó ablakot valaki lehúzta.
 -Ez a kisfickó is jön? -mosolygott Harry
 -Bocsi, de itthon nem hagyhatom, mert akkor a házunk csak kívülről lesz szép.
 -Semmi baj, üljetek be. -utasított minket Styles kapitány.
 -Sziasztok! -dugta ki a fejét Zayn. Sofy annyira elpirult, hogy csak integetni tudott egy csöppnyit. Beszálltunk az autóba. Mindenki vagy Byronnal volt elfoglalva, vagy a "jövőbeli karieremmel"...
10 perc kocsikázás után odaértünk egy rohadt szép házhoz. még a Vak is látja, hogy az övék.
 -Megjöttünk. -jelentette ki Loui. Ahogy beléptünk az ajtón, elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet itt lakni ebben a megtestesült menyországban lakni. Bementünk az ebédlőbe, majd megpillantottam egy lányt, majd odajött hozzánk.:
 -Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.
 -Szia, Lily Gracee.
Eleanor bemutatkozott Sofynak és Byronak, addig mi leültünk, és beszélgettünk. Az ebéd Chebab volt. Falatozni keztünk mjd megbeszéltük a dolgom, és a fizum is. Miután minden tiszta volt, Harry megkérdezte:
 -Lily, van egy üres szobánk, és mivel már te is Directioner tag vagy... Ideköltözöl?

3. fejezet -"Csak egy szerelem kezdete..."

Sziasztok! Mivel itt az őszi szünet, minden nap tudok hozni új részt!

A mostani rész kicsit hosszabb lett, mint amire gondoltam, de ez a ti javaitokat szolgálja!
Köszönöm a 10 komit, és az 1 feliratkozót!
Lehet, hogy van benne pár helyesírási hiba, ne haragudjatok, nagyon fáradt vagyok...
Ha tetszik komizz! :))

Üdv:Dorcsii

 -Hát.. Szia. -köszöntem el Sofytól a kapuban
 -Szia! Sok sikert!
 -Úgy legyen... -mormogtam magamban tovább. A limuzin megállt a házunk előtt, majd Harry kiszállt a kocsiból. A gyomrom a torkomba ugrott, amikor, amikor megláttam gyönyörű zöld szemeit, és össze-vissza álló göndör haját. A háta mögött tartotta a kezét, biztos tervez valamit. Láttam, ahogy a nappali ablakához fordulok, 2 rejtélyes fej eltűnik a függöny mögött... Na vajon kik lehetnek azok?
 -Szia, te vagy Lily, igaz? -mosolyodott el
 -Sz-szia...Igen, én vagyok
 -Tessék, ez a tied! -adott a kezembe egy csokor rózsát, majd nyomott az arcomra egy puszit. A fejem vörös lett, és egyre hevesebben vert a szívem.
 -Hölgyem? -mutatott a járműbe, jelezve, hogy száljak be
 -Köszönöm... -pirultam el.
 -40 perc, és ott vagyunk.
 -Rendben.
Pár percig kínos csönd honolt, amit hirtelen megtört:
 -Hallottam, hogy szépen tudsz énekelni és gitározni...
 -Hát... szerintem nem olyan szépen, de 8 éves korom óta gitározom, anyukám már kiskoromtól fogva énektanárhoz jártatott, hogy képzett legyen a hangom, és vigyem vele valamire...
 -Játszol nekem valamit?
 -Mi? Most? -néztem rá értetlenül
 -Miért ne? Hisz nem egy 2 személyes "kis bogárban" ülünk... Ha 10-en lennénk, még mindig lenne hely! -majd adta a kezebe a gitárt. Nagy lélegzetet véve nekikezdtem a Little Things-be. Nekem tetszett, (nem vagyok egoista, csak tudom, mit játszok normálisan...) de Harry arckifejezésén nem tudtam kiigazodni.Nem tudtam, ez most jót, vagy rosszat jelent.
 -Lily! Benned aztán van tehetség! -még mindig nem értettem, így a tárgyra tértem...
 -Ennyire rossz volt? -néztem rá kérdőn
 -Ilyen jó hangú lánynak az American Idol-ban a helye! -mosolyodott el
 -Én nem szeretnék híres lenni.
 -Figyelj, holnap felhívlak, kéne nekünk egy lány gitáros, megbeszélem a többiekkel, bár nincs értelme, úgy is igent mondanak. Mit szólsz?
 -Rendben, de...
 -Semmi de! Te jó vagy, és kész! - a hangsúlyán hallatszott, hogy a téma le van zárva. Tettem magam elé a kezem, jelezve, hogy megadom magam, majd terelni kezdtem a témát.
 -Na és milyen híresnek lenni?
 -Jó, csak fárasztó... Tudod, sokszor nincs az embernek magánélete, mindig kitárgyalják az életed a magazinosok és a paparadzik...
 -Eltudom képzelni, milyen lehet... Az én osztálytársaim is ilyenek voltak... Mindig volt pletyka, ha kellet, ha nem. Ott van pl. Ashley. Régen jóba voltunk, mostanra "ős ellenségnek" tartjuk egymást... Fogadjunk, hogy a haját tépi, hogy veled lehetek... -mosolyodtam rá
 -Ne is mond... Én? Egyszerre 3 lánnyal? Ugyan már! A hörcsögömet sem dobtam ki, amikor jött a nagyi a macskáival... Pedig szeretem a macskákat, de még is... -nevettük el magunkat 1 mp hatásszünet után.
 -Én jövök... Mióta élsz Londonba?
 -Születésem óta a betondzsungelben nőttem fel, de mindig jobban éreztem magam a természetben...
Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, mint ha 1000 éve ismernénk egymást... "Mindent" elmondtunk egymásnak, rém cikitől a halálosan nevetségesig.
 -Most nem mondod komolyan? -nevettem el magam, mikor Harry mutatta a tabletjén a animációs videókat, "amikben ők játszanak". A kanál dal a kedvencem! (:D) Harry és Niall abd "Bingós Baby és Ásítós Natalie"... Megszakadtunk a röhögéstől.(A mese amit néztünk) Az a 40 perc 5-nek tűnt. Végül egy elegáns, de nem puccos, laza étterem előtt megálltunk.
 -Megérkeztünk! -nézett ki Harry az ablakon
Kiszálltunk, majd a bejáratnál kértük a foglalásunkat. Leültünk egy asztalhoz, majd a pincér kérésére rendeltünk.
 -A "homár menü" tartalmaz ananászt?
 -Nem, monsieur. (möszijő)
 -Rendben, azt kérnék.
 -És maga hölgyem? -nézett rám a pincér
 -Én ömm.... Egy tál gyümölcs salátát kérnék, desszertnek pedig.... Belga csokoládés fagylaltot kérünk.
 -Rendben, a számla a pultnál várja önöket.
 -Köszönjük... -mondta Harry, majd kérdőn rám nézett?
 -Mi a baj? -nevettem el magam
 -Te vega vagy?
 -Dehogy vagyok az!
 -Akkor mire véljem a rendelést? -nézett rám nevetséges fintorral
 -Fogyni akarok... -kerestem a kifogást
 -De édes lányom... Hova? -nevettük el magunk, mikor komolyra váltott -De most tényleg...
 -Ezt kívánom...
 -Tényleg? Otthon nem tudsz csinálni magadnak? Itt kérhetnél kaviárt, homárt, akármit, de te a gyümisalit választod?
 -...Igen? -csak úgy dőltünk le a székről a röhögéstől. kihozták az ételt. Elbeszélgettünk, elnevetgéltünk, amikor mondta a DJ, hogy felpörög a buli... Én sem voltam estélyi ruhába, Harry se szmokingba, csak egy zakó a kék póló fölött. Szóval eléggé laza volt a hely, de elegáns, mint azt már mondtam... pont a mai tinyknek van kitalálva. Majd felcsendül egy ismerős hang, majd keesik, hogy ez a Fall Out Boy-tól a Just One Yesterday...
 -Egy táncra? -állt mellém Harry, majd felém nyújtotta a kezét
 -Rohadt jó angyalokra, rózsaszín vízre, fogakra és belekre táncolni, de miért is ne? -mosolyodtam rá
Mire észbe kaptunk, már éjfél is elmúlott...
 -Végül is... Apukád nem monda, mikorra vigyelek haza! -mosolyodott el
 -Én ma annyit nevettem, hogy fáj a hasam, annyi fagyit ettem, hogy fáj a fejem, annyi mindent tettem, hogy mindenem fáj, és most eltudnék így ülve aludni... -nevettem el magam, majd a kezem a hasamra tettem, hogy csökkentsem a fájdalmat...
 -Jó, akkor menjünk a számláért... Oké?
 -Oké.
Elindultunk a pulthoz, amikor észrevett minket a pultos, és hozta is a számlánkat...
 -Összesen 33 Euró lesz.
 -Tessék? Nem egy egész malacot kértünk! Na mindegy, a többit tartsa meg! -majd nyomott a pultra egy 50-est.
Hazafelé tovább beszélgettünk, és tovább néztük azt a kis animációs filmecskét... Túl hamar elmegy 40 perc, ha elvan az ember...
 -Hát... akkor holnap hívlak... vagy is ma. -mosolyodott el
 -Rendben.
 -De minden képpen holnap jövök érted, mert a srácok kíváncsiak milyen jó csajjal voltam! -kacsintott rám, majd adott a homlokomra egy lágy jóéjt puszit.
 -Akkor 2-kor. -nézett rám bociszemekkel
 - 2-kor. -mosolyodtam vissza
A ház fele vettem az irányt. Amikor nyúltam a kilincsért, hirtelen kinyílt az ajtó, majd Sofy-t találtam magam előtt.
 -Na milyen volt?
 -Szerinted? -néztem rá huncutan.
Felmentünk a szobámba, néztük a TV-t, amíg el nem aludtam..

                                                                                    
                                                                           ***
Június 16.

Sofy nincs a szobában...Megnéztem az új telóm kijelzőjét:
 -Te jó isten! már fél 11? -kiáltottam, mire Byron felijedt
 -Nyugi manó semmi baj, másszál le rólam, és menj az ágyadba.
 A mondatom után Sofy lépett be a szobába.
 -Szia álomszuszék!
 -Szia... 2-re jön értünk Harry...
 -Hogy mi?!
 -Nem mondtam?
 -Azt mondtad, hogy keresnek egy gitáros lányt, meg hogy 2-re jön... De azt nem említetted, hogy értünk!
 -Most már tudod...
 -Jó, de tudod, hogy nekem tetszik Zayn...
 -Igen...? Nyugi, úgy is összehaverkodtok...
*Csöng a telefon, majd megpillantom Harryt a kijelzőn, és ijedten felnézek Sofyra*
 -Harry? -majd nagyokat bólintottam, és felvettem a telefont...