8. fejezet -"Miért pont én?!"

Június.19

Annyira sokkolt az ügy, hogy az ajtónak simulva összeestem a sírógörcs miatt... Feltudtam volna robbani a dühtől... Azt monda szeret... Abban a pillanatban belibbent a konyhaajtón:
 -Szia prücsök... Mi a baj? -jött oda mellém Niall. Csak felmutattam a magazint. Kikapta a kezemből, alaposan megnézte, majd a lépcső fele vette az irányt.
 -Ne lökdöss! Mi van veled?! -kiáltott Harry. Láttam, ahogy Niall a karjánál fogva ráncigálta le a lépcsőn, majd elém állította.
 -Mi a baj? gugolt le mellém Harold... Pár másodperc múlva felnéztem:
 -Te. -majd akkora pofont adtam neki amit még sosem kapott.
 -Mi? -nézett tanácstalanul Niall-ra, majd a kezébe nyomta az életemet megkeserítő magazint.
 -Lily... én... megmagyarázom!
 -Nincs mit megmagyarázni pajtás. -húzta el Niall mellőlem. Ahogy csak tudtam rohantam a szobámba. Becsaptam az ajtót, majd az ágyamra borultam. Percek múlva csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Marha jó...:
 -Tessék, Lily Gracee.
 -Figyelj kislány. A pasim miattad hagyott el. -szólalt meg egy női hang
 -Ki vagy? -kérdeztem bizonytalanul
 -Az nem lényeges. Ma délután véletlenül se menj ki az utcára, vagy a barátaim megtalálnak téged, és megkapod amit érdemelsz. -nem értettem, így kinyomtam... Talán Harryről lehet szó? Pedig senki nem tud semmit... Biztos téves. Nem érdekel, nem féltem senkitől, és most sem fogok meghátrálni, főleg hogy Sofyval megyünk Mekizni. Lefürödtem, összekaptam magam, már fél 1. A barátnőm már ott van, ideje indulni. Lementem a lépcsőn, majd kilétem az ajtón. Megindultam a Meki felé, majd úgy éreztem figyel valaki. Hátra néztem, és 3 börkabátos férfi követett... Visszafordultam, és kicsit gyorsabbra vettem a tempót, de ahogy észrevettem, ők is gyorsulni kezdtek. Ők lehetnek azok, akiket a nő említett. Egyszer csak megtorpantam, majd megfordultam:
 -Miért követnek? -a hapekok össze néztek, majd felkapott az egyik a vállára, és szépen a saját tempójukban elvittek egy olyan helyre, ahol nem látnak minket sokat. Tiltakozásom hisztibe merült. Szerencsére magassarkút húztam, így amikor eszembe jutott rugdosni kezdtem. Az egyiket fejbe rúgtam, amelyik vállán voltam, egy bizonyos helyre rúgtam, rögtön ledobott, és a fájó helyére nyúlt. Megfogtam a pillanatot, és futni kezdtem. De amikor hátratekintettem, orra estem, és kitörött a cipőm sarka. Senkisem volt, aki segített volna, mindenki azt hitte bolond vagyok... A férfi újra felkapott a vállára, gondoltam nincs miért tiltakozni.
 -Menjünk Mekizni? -nézett kacér mosollyal a "fogvatartómra" az egyik haverja
 - Miért ne, legalább hátul kevesebben vannak! -mosolygott vissza. 2 perc alatt a Mekihez értünk. Újra hisztizni kezdtem, amikor az épület mögött, ledobott.
 -Na adjunk neki mert vár otthon a csajom... -szólt az izomagy. Rögtön elkezdtek ütögetni. Ahol értek... nem ellenkeztem mert nem volt értelme. Olyan 5 percig tartott.
 -Adjuk az utolsót és hagyjuk itt... Valaki csak megtalálja... -a mondat végére az egyik akkorát belerúgott a bordámba, hogy levegőt sem mertem venni... Rögtön elfutottak, majd lassítottak, és beszélgetni kezdtek mint ha misem történt volna... Csak az eget bámultam a meredségtől. Mindenem fájt, és alig kaptam levegőt... Csak arra gondoltam kész, vége... "Happy end". Nincs miért reménykednem. Csak lehunytam a szemem és vártam a fényt... Pár perc múlva felordított egy ismerős hang:
 -Lily! Mi történt?! -rémülten fölém hajolt az illető, majd amikor láttam, hogy Sofy az... -Harry, hívd a mentőket! -ő itt van?! Egyre jobb. -Lily nem lesz semmi baj, meggyógyulsz! -majd láttam egy könycseppet megjelenni az arcán... Minden kiesett...


                                                                   * * *
Kinyitottam a szemem, és egy korházban találtam magam. Fel akartam ülni, de ezt a tervet elvetettem, amikor rettenetesen megfájdult a hátam.
 -Ne haragudj... én nem csináltam semmit! Tudod, egy ideig jártam vele, de nem érdekelt, és az hónapokkal ezelött volt... És amiatt a cafka miatt vagy most itt... Én szeretlek... -egy hang... egy ismerős hang... nagy nehezen megfordítottam a fejem, és láttam, hogy Harry a tenyerébe temette a fejét, és sír...
 -Én is... -mondtam rekedtes hangon


Sziasztok! El sem hiszem, hogy megvan a 800 látogatóm! Ti vagytok a legjobb olvasók♥ De nem vagytok hajlandók komizni... kérlek titeket, komizzatok és iratkozzatok fel! Hétvégén lehet, hogy nem tudok lenni, mert apukámnál leszek Horvátországban, de 25-én a karácsonyi ajándékom nektek 3 rész+ egy meglepetés :) Nagyon kérlek titeket, hogy komizzatoook és iratkozzatok feel! :))

Üdv: Dorcsii S.