Sziasztok! Mivel itt az őszi szünet, minden nap tudok hozni új részt!
A mostani rész kicsit hosszabb lett, mint amire gondoltam, de ez a ti javaitokat szolgálja!
Köszönöm a 10 komit, és az 1 feliratkozót!
Lehet, hogy van benne pár helyesírási hiba, ne haragudjatok, nagyon fáradt vagyok...
Ha tetszik komizz! :))
Üdv:Dorcsii
Köszönöm a 10 komit, és az 1 feliratkozót!
Lehet, hogy van benne pár helyesírási hiba, ne haragudjatok, nagyon fáradt vagyok...
Ha tetszik komizz! :))
Üdv:Dorcsii
-Hát.. Szia. -köszöntem el Sofytól a kapuban
-Szia! Sok sikert!
-Úgy legyen... -mormogtam magamban tovább. A limuzin megállt a házunk előtt, majd Harry kiszállt a kocsiból. A gyomrom a torkomba ugrott, amikor, amikor megláttam gyönyörű zöld szemeit, és össze-vissza álló göndör haját. A háta mögött tartotta a kezét, biztos tervez valamit. Láttam, ahogy a nappali ablakához fordulok, 2 rejtélyes fej eltűnik a függöny mögött... Na vajon kik lehetnek azok?
-Szia, te vagy Lily, igaz? -mosolyodott el
-Sz-szia...Igen, én vagyok
-Tessék, ez a tied! -adott a kezembe egy csokor rózsát, majd nyomott az arcomra egy puszit. A fejem vörös lett, és egyre hevesebben vert a szívem.
-Hölgyem? -mutatott a járműbe, jelezve, hogy száljak be
-Köszönöm... -pirultam el.
-40 perc, és ott vagyunk.
-Rendben.
Pár percig kínos csönd honolt, amit hirtelen megtört:
-Hallottam, hogy szépen tudsz énekelni és gitározni...
-Hát... szerintem nem olyan szépen, de 8 éves korom óta gitározom, anyukám már kiskoromtól fogva énektanárhoz jártatott, hogy képzett legyen a hangom, és vigyem vele valamire...
-Játszol nekem valamit?
-Mi? Most? -néztem rá értetlenül
-Miért ne? Hisz nem egy 2 személyes "kis bogárban" ülünk... Ha 10-en lennénk, még mindig lenne hely! -majd adta a kezebe a gitárt. Nagy lélegzetet véve nekikezdtem a Little Things-be. Nekem tetszett, (nem vagyok egoista, csak tudom, mit játszok normálisan...) de Harry arckifejezésén nem tudtam kiigazodni.Nem tudtam, ez most jót, vagy rosszat jelent.
-Lily! Benned aztán van tehetség! -még mindig nem értettem, így a tárgyra tértem...
-Ennyire rossz volt? -néztem rá kérdőn
-Ilyen jó hangú lánynak az American Idol-ban a helye! -mosolyodott el
-Én nem szeretnék híres lenni.
-Figyelj, holnap felhívlak, kéne nekünk egy lány gitáros, megbeszélem a többiekkel, bár nincs értelme, úgy is igent mondanak. Mit szólsz?
-Rendben, de...
-Semmi de! Te jó vagy, és kész! - a hangsúlyán hallatszott, hogy a téma le van zárva. Tettem magam elé a kezem, jelezve, hogy megadom magam, majd terelni kezdtem a témát.
-Na és milyen híresnek lenni?
-Jó, csak fárasztó... Tudod, sokszor nincs az embernek magánélete, mindig kitárgyalják az életed a magazinosok és a paparadzik...
-Eltudom képzelni, milyen lehet... Az én osztálytársaim is ilyenek voltak... Mindig volt pletyka, ha kellet, ha nem. Ott van pl. Ashley. Régen jóba voltunk, mostanra "ős ellenségnek" tartjuk egymást... Fogadjunk, hogy a haját tépi, hogy veled lehetek... -mosolyodtam rá
-Ne is mond... Én? Egyszerre 3 lánnyal? Ugyan már! A hörcsögömet sem dobtam ki, amikor jött a nagyi a macskáival... Pedig szeretem a macskákat, de még is... -nevettük el magunkat 1 mp hatásszünet után.
-Én jövök... Mióta élsz Londonba?
-Születésem óta a betondzsungelben nőttem fel, de mindig jobban éreztem magam a természetben...
Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, mint ha 1000 éve ismernénk egymást... "Mindent" elmondtunk egymásnak, rém cikitől a halálosan nevetségesig.
-Most nem mondod komolyan? -nevettem el magam, mikor Harry mutatta a tabletjén a animációs videókat, "amikben ők játszanak". A kanál dal a kedvencem! (:D) Harry és Niall abd "Bingós Baby és Ásítós Natalie"... Megszakadtunk a röhögéstől.(A mese amit néztünk) Az a 40 perc 5-nek tűnt. Végül egy elegáns, de nem puccos, laza étterem előtt megálltunk.
-Megérkeztünk! -nézett ki Harry az ablakon
Kiszálltunk, majd a bejáratnál kértük a foglalásunkat. Leültünk egy asztalhoz, majd a pincér kérésére rendeltünk.
-A "homár menü" tartalmaz ananászt?
-Nem, monsieur. (möszijő)
-Rendben, azt kérnék.
-És maga hölgyem? -nézett rám a pincér
-Én ömm.... Egy tál gyümölcs salátát kérnék, desszertnek pedig.... Belga csokoládés fagylaltot kérünk.
-Rendben, a számla a pultnál várja önöket.
-Köszönjük... -mondta Harry, majd kérdőn rám nézett?
-Mi a baj? -nevettem el magam
-Te vega vagy?
-Dehogy vagyok az!
-Akkor mire véljem a rendelést? -nézett rám nevetséges fintorral
-Fogyni akarok... -kerestem a kifogást
-De édes lányom... Hova? -nevettük el magunk, mikor komolyra váltott -De most tényleg...
-Ezt kívánom...
-Tényleg? Otthon nem tudsz csinálni magadnak? Itt kérhetnél kaviárt, homárt, akármit, de te a gyümisalit választod?
-...Igen? -csak úgy dőltünk le a székről a röhögéstől. kihozták az ételt. Elbeszélgettünk, elnevetgéltünk, amikor mondta a DJ, hogy felpörög a buli... Én sem voltam estélyi ruhába, Harry se szmokingba, csak egy zakó a kék póló fölött. Szóval eléggé laza volt a hely, de elegáns, mint azt már mondtam... pont a mai tinyknek van kitalálva. Majd felcsendül egy ismerős hang, majd keesik, hogy ez a Fall Out Boy-tól a Just One Yesterday...
-Egy táncra? -állt mellém Harry, majd felém nyújtotta a kezét
-Rohadt jó angyalokra, rózsaszín vízre, fogakra és belekre táncolni, de miért is ne? -mosolyodtam rá
Mire észbe kaptunk, már éjfél is elmúlott...
-Végül is... Apukád nem monda, mikorra vigyelek haza! -mosolyodott el
-Én ma annyit nevettem, hogy fáj a hasam, annyi fagyit ettem, hogy fáj a fejem, annyi mindent tettem, hogy mindenem fáj, és most eltudnék így ülve aludni... -nevettem el magam, majd a kezem a hasamra tettem, hogy csökkentsem a fájdalmat...
-Jó, akkor menjünk a számláért... Oké?
-Oké.
Elindultunk a pulthoz, amikor észrevett minket a pultos, és hozta is a számlánkat...
-Összesen 33 Euró lesz.
-Tessék? Nem egy egész malacot kértünk! Na mindegy, a többit tartsa meg! -majd nyomott a pultra egy 50-est.
Hazafelé tovább beszélgettünk, és tovább néztük azt a kis animációs filmecskét... Túl hamar elmegy 40 perc, ha elvan az ember...
-Hát... akkor holnap hívlak... vagy is ma. -mosolyodott el
-Rendben.
-De minden képpen holnap jövök érted, mert a srácok kíváncsiak milyen jó csajjal voltam! -kacsintott rám, majd adott a homlokomra egy lágy jóéjt puszit.
-Akkor 2-kor. -nézett rám bociszemekkel
- 2-kor. -mosolyodtam vissza
A ház fele vettem az irányt. Amikor nyúltam a kilincsért, hirtelen kinyílt az ajtó, majd Sofy-t találtam magam előtt.
-Na milyen volt?
-Szerinted? -néztem rá huncutan.
Felmentünk a szobámba, néztük a TV-t, amíg el nem aludtam..
***
Június 16.
Sofy nincs a szobában...Megnéztem az új telóm kijelzőjét:
-Te jó isten! már fél 11? -kiáltottam, mire Byron felijedt
-Nyugi manó semmi baj, másszál le rólam, és menj az ágyadba.
A mondatom után Sofy lépett be a szobába.
-Szia álomszuszék!
-Szia... 2-re jön értünk Harry...
-Hogy mi?!
-Nem mondtam?
-Azt mondtad, hogy keresnek egy gitáros lányt, meg hogy 2-re jön... De azt nem említetted, hogy értünk!
-Most már tudod...
-Jó, de tudod, hogy nekem tetszik Zayn...
-Igen...? Nyugi, úgy is összehaverkodtok...
*Csöng a telefon, majd megpillantom Harryt a kijelzőn, és ijedten felnézek Sofyra*
-Harry? -majd nagyokat bólintottam, és felvettem a telefont...
-Szia! Sok sikert!
-Úgy legyen... -mormogtam magamban tovább. A limuzin megállt a házunk előtt, majd Harry kiszállt a kocsiból. A gyomrom a torkomba ugrott, amikor, amikor megláttam gyönyörű zöld szemeit, és össze-vissza álló göndör haját. A háta mögött tartotta a kezét, biztos tervez valamit. Láttam, ahogy a nappali ablakához fordulok, 2 rejtélyes fej eltűnik a függöny mögött... Na vajon kik lehetnek azok?
-Szia, te vagy Lily, igaz? -mosolyodott el
-Sz-szia...Igen, én vagyok
-Tessék, ez a tied! -adott a kezembe egy csokor rózsát, majd nyomott az arcomra egy puszit. A fejem vörös lett, és egyre hevesebben vert a szívem.
-Hölgyem? -mutatott a járműbe, jelezve, hogy száljak be
-Köszönöm... -pirultam el.
-40 perc, és ott vagyunk.
-Rendben.
Pár percig kínos csönd honolt, amit hirtelen megtört:
-Hallottam, hogy szépen tudsz énekelni és gitározni...
-Hát... szerintem nem olyan szépen, de 8 éves korom óta gitározom, anyukám már kiskoromtól fogva énektanárhoz jártatott, hogy képzett legyen a hangom, és vigyem vele valamire...
-Játszol nekem valamit?
-Mi? Most? -néztem rá értetlenül
-Miért ne? Hisz nem egy 2 személyes "kis bogárban" ülünk... Ha 10-en lennénk, még mindig lenne hely! -majd adta a kezebe a gitárt. Nagy lélegzetet véve nekikezdtem a Little Things-be. Nekem tetszett, (nem vagyok egoista, csak tudom, mit játszok normálisan...) de Harry arckifejezésén nem tudtam kiigazodni.Nem tudtam, ez most jót, vagy rosszat jelent.
-Lily! Benned aztán van tehetség! -még mindig nem értettem, így a tárgyra tértem...
-Ennyire rossz volt? -néztem rá kérdőn
-Ilyen jó hangú lánynak az American Idol-ban a helye! -mosolyodott el
-Én nem szeretnék híres lenni.
-Figyelj, holnap felhívlak, kéne nekünk egy lány gitáros, megbeszélem a többiekkel, bár nincs értelme, úgy is igent mondanak. Mit szólsz?
-Rendben, de...
-Semmi de! Te jó vagy, és kész! - a hangsúlyán hallatszott, hogy a téma le van zárva. Tettem magam elé a kezem, jelezve, hogy megadom magam, majd terelni kezdtem a témát.
-Na és milyen híresnek lenni?
-Jó, csak fárasztó... Tudod, sokszor nincs az embernek magánélete, mindig kitárgyalják az életed a magazinosok és a paparadzik...
-Eltudom képzelni, milyen lehet... Az én osztálytársaim is ilyenek voltak... Mindig volt pletyka, ha kellet, ha nem. Ott van pl. Ashley. Régen jóba voltunk, mostanra "ős ellenségnek" tartjuk egymást... Fogadjunk, hogy a haját tépi, hogy veled lehetek... -mosolyodtam rá
-Ne is mond... Én? Egyszerre 3 lánnyal? Ugyan már! A hörcsögömet sem dobtam ki, amikor jött a nagyi a macskáival... Pedig szeretem a macskákat, de még is... -nevettük el magunkat 1 mp hatásszünet után.
-Én jövök... Mióta élsz Londonba?
-Születésem óta a betondzsungelben nőttem fel, de mindig jobban éreztem magam a természetben...
Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, mint ha 1000 éve ismernénk egymást... "Mindent" elmondtunk egymásnak, rém cikitől a halálosan nevetségesig.
-Most nem mondod komolyan? -nevettem el magam, mikor Harry mutatta a tabletjén a animációs videókat, "amikben ők játszanak". A kanál dal a kedvencem! (:D) Harry és Niall abd "Bingós Baby és Ásítós Natalie"... Megszakadtunk a röhögéstől.(A mese amit néztünk) Az a 40 perc 5-nek tűnt. Végül egy elegáns, de nem puccos, laza étterem előtt megálltunk.
-Megérkeztünk! -nézett ki Harry az ablakon
Kiszálltunk, majd a bejáratnál kértük a foglalásunkat. Leültünk egy asztalhoz, majd a pincér kérésére rendeltünk.
-A "homár menü" tartalmaz ananászt?
-Nem, monsieur. (möszijő)
-Rendben, azt kérnék.
-És maga hölgyem? -nézett rám a pincér
-Én ömm.... Egy tál gyümölcs salátát kérnék, desszertnek pedig.... Belga csokoládés fagylaltot kérünk.
-Rendben, a számla a pultnál várja önöket.
-Köszönjük... -mondta Harry, majd kérdőn rám nézett?
-Mi a baj? -nevettem el magam
-Te vega vagy?
-Dehogy vagyok az!
-Akkor mire véljem a rendelést? -nézett rám nevetséges fintorral
-Fogyni akarok... -kerestem a kifogást
-De édes lányom... Hova? -nevettük el magunk, mikor komolyra váltott -De most tényleg...
-Ezt kívánom...
-Tényleg? Otthon nem tudsz csinálni magadnak? Itt kérhetnél kaviárt, homárt, akármit, de te a gyümisalit választod?
-...Igen? -csak úgy dőltünk le a székről a röhögéstől. kihozták az ételt. Elbeszélgettünk, elnevetgéltünk, amikor mondta a DJ, hogy felpörög a buli... Én sem voltam estélyi ruhába, Harry se szmokingba, csak egy zakó a kék póló fölött. Szóval eléggé laza volt a hely, de elegáns, mint azt már mondtam... pont a mai tinyknek van kitalálva. Majd felcsendül egy ismerős hang, majd keesik, hogy ez a Fall Out Boy-tól a Just One Yesterday...
-Egy táncra? -állt mellém Harry, majd felém nyújtotta a kezét
-Rohadt jó angyalokra, rózsaszín vízre, fogakra és belekre táncolni, de miért is ne? -mosolyodtam rá
Mire észbe kaptunk, már éjfél is elmúlott...
-Végül is... Apukád nem monda, mikorra vigyelek haza! -mosolyodott el
-Én ma annyit nevettem, hogy fáj a hasam, annyi fagyit ettem, hogy fáj a fejem, annyi mindent tettem, hogy mindenem fáj, és most eltudnék így ülve aludni... -nevettem el magam, majd a kezem a hasamra tettem, hogy csökkentsem a fájdalmat...
-Jó, akkor menjünk a számláért... Oké?
-Oké.
Elindultunk a pulthoz, amikor észrevett minket a pultos, és hozta is a számlánkat...
-Összesen 33 Euró lesz.
-Tessék? Nem egy egész malacot kértünk! Na mindegy, a többit tartsa meg! -majd nyomott a pultra egy 50-est.
Hazafelé tovább beszélgettünk, és tovább néztük azt a kis animációs filmecskét... Túl hamar elmegy 40 perc, ha elvan az ember...
-Hát... akkor holnap hívlak... vagy is ma. -mosolyodott el
-Rendben.
-De minden képpen holnap jövök érted, mert a srácok kíváncsiak milyen jó csajjal voltam! -kacsintott rám, majd adott a homlokomra egy lágy jóéjt puszit.
-Akkor 2-kor. -nézett rám bociszemekkel
- 2-kor. -mosolyodtam vissza
A ház fele vettem az irányt. Amikor nyúltam a kilincsért, hirtelen kinyílt az ajtó, majd Sofy-t találtam magam előtt.
-Na milyen volt?
-Szerinted? -néztem rá huncutan.
Felmentünk a szobámba, néztük a TV-t, amíg el nem aludtam..
***
Június 16.
Sofy nincs a szobában...Megnéztem az új telóm kijelzőjét:
-Te jó isten! már fél 11? -kiáltottam, mire Byron felijedt
-Nyugi manó semmi baj, másszál le rólam, és menj az ágyadba.
A mondatom után Sofy lépett be a szobába.
-Szia álomszuszék!
-Szia... 2-re jön értünk Harry...
-Hogy mi?!
-Nem mondtam?
-Azt mondtad, hogy keresnek egy gitáros lányt, meg hogy 2-re jön... De azt nem említetted, hogy értünk!
-Most már tudod...
-Jó, de tudod, hogy nekem tetszik Zayn...
-Igen...? Nyugi, úgy is összehaverkodtok...
*Csöng a telefon, majd megpillantom Harryt a kijelzőn, és ijedten felnézek Sofyra*
-Harry? -majd nagyokat bólintottam, és felvettem a telefont...
Ügyi vagy! Jól sikerült :)
VálaszTörlés