4. fejezet -Az első találkozás a fiúkkal

 -Szia! -köszöntem bele a telefonba
 -Szia Lily! A srácokkal döntöttünk, és... elfogadnád az állást? -a hír hallatára úgy éreztem, sokkot kapok, egy szó sem jött ki a torkomon. -Na?
 -I-igen. -majd okvetlenül a szám mosolyra állt.
 -Srácok... megvan az új gitárosunk! -nagy  ujjongás hallatszott a háttérben, közben Sofy mutogatással elérte, hogy kihangosítsam a telefont.
 -Mennyi a fizum? -szórakoztattam őket
 -Hát... kérdezd a menedzsert. -hallatszott Harry hangján a tudatlanság... -Na! Szóval ugye megyünk értetek fél 1-re, hozd a gitárod!
 -Nem 2-re volt megbeszélve?
 -Várj... jöttök? -ordít Sofy a telefonba
 -Igen, és igen, addigra volt megbeszélve, de itt ebédeltek, mert meg kell akkor beszélni a dolgokat.
 -Rendben. Sziasztok!
 -Sziasztok! -majd nyomtam ki a telefont.
 -Lily... én nem szeretnék menni...
 -Miért nem?
 -Csak... nem szeretnék!
 -De pont életem egyik legjobb napján? Kérleeeeek! -majd a rég jól bevált boci szemeket alkalmazva meggyőztem.
 -Na jó... de akkor készülődj, mert mire te végzel, a szakállam is kinő.
 -Oké. Elmentem zuhanyozni, majd jövök.
 -Rendben.
Gyorsan letusoltam, felkaptam magamra az angol zászló mintás pólóm, és a sötétkék csőnadrágom. És előkerült az a cipőm, amit nem találtam... Persze, hogy Byron hozta be a szennyesbe... Mindegy, legalább előkerült. Sofy még zuhanyzott, amikor elővettem a fotó albumom. 2010 volt Sofy "legszebb éve". Jelentkezett az X-factorba, mert fogadtunk, és nyertem. Nagyon jó volt, bejutott a legjobb 12-be, de amikor párbajoznia kellet, és kiesett... Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy én vittem bele ebbe az egészbe, és ha nem fogadunk, akkor nem történik meg, hogy az apukájához szökök Manchesterbe... De nem emésztem magam, mert mindig arra gondolok, hogy nem a nyerés, hanem a részvétel a fontos, főleg hogy a kedvenc bandánkal volt egy szériába. Visszavittem az albumot a helyére, majd Sofy betoppan.
 -Lily, fél 1 lesz 2 perc múlva, hozd a gityót, és menjünk a ház elé.
 -Igen is főnökasszony! -dobtam fel a hangulatot, majd fogtam a gitártokom, és az ajtó felé vettem az irányt... Miközben mentem le a lépcsőn, eszembe jutott, hogy egész nap nem lesz itthon senki, legalábbis én nem tudom, mikorra érek haza... Szóval nem lesz senki itthon, és ha Byron egyedül marad, elszabadul a házba a pokol... Nem tudtam mást tenni, fogtam a pórázt, rácsatoltam a Beaglimre a pórázt, és kimentünk a kapu elé.
 -Byron is jön? -mosolyodott el Sofy
 -Te is tudod, mi volt a múltkor, amikor anyu itthon hagyta 8 órára... Oké, 1-2 órát kibír, de utána bedurvul...
 -Ott jönnek! -arra fordítottam a fejem, amerre mutatott, majd heves integetésbe kezdtem. A kocsi fékezett, majd hátsó ablakot valaki lehúzta.
 -Ez a kisfickó is jön? -mosolygott Harry
 -Bocsi, de itthon nem hagyhatom, mert akkor a házunk csak kívülről lesz szép.
 -Semmi baj, üljetek be. -utasított minket Styles kapitány.
 -Sziasztok! -dugta ki a fejét Zayn. Sofy annyira elpirult, hogy csak integetni tudott egy csöppnyit. Beszálltunk az autóba. Mindenki vagy Byronnal volt elfoglalva, vagy a "jövőbeli karieremmel"...
10 perc kocsikázás után odaértünk egy rohadt szép házhoz. még a Vak is látja, hogy az övék.
 -Megjöttünk. -jelentette ki Loui. Ahogy beléptünk az ajtón, elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet itt lakni ebben a megtestesült menyországban lakni. Bementünk az ebédlőbe, majd megpillantottam egy lányt, majd odajött hozzánk.:
 -Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.
 -Szia, Lily Gracee.
Eleanor bemutatkozott Sofynak és Byronak, addig mi leültünk, és beszélgettünk. Az ebéd Chebab volt. Falatozni keztünk mjd megbeszéltük a dolgom, és a fizum is. Miután minden tiszta volt, Harry megkérdezte:
 -Lily, van egy üres szobánk, és mivel már te is Directioner tag vagy... Ideköltözöl?