2013. október 19.

2. fejezet -A "csodálatos" nap

3 nap múlva...

Június 15.

Tegnap jöttünk haza ebédre... itthon legalább nem robban fel a fejem a csípős kajától. Este 7-re jön értem a limuzin. Csodával határos módon meg van a ruhám. Kedvenc színem a kék, "így megpróbáltam telepatikus úton valahogy közölni vele". De még csak ki van készítve... De maga az a gondolat,hogy én nyertem, még mindig sokkban tart. Nem tudtunk aludni, de tőlünk szegény Byron sem. Egész éjjel néztük a Nagyfiúk 1-2-őt... Tetszhetett anyuéknak az éjjel 2-kor popcornót "zörgő" mikró hangja. Visszacsöppenve a valóságba, reggel  háromnegyed 8 van, mindenki alszik.
 -Lily, menjünk el moziba!
 -Mi? Ilyenkor?
 -Aha! azt mondtad, hogy érdekel ez a "Gravitáció", és azt hiszem fél 9-kor is játszák! Kb12 perc, mire odaérünk, 10 perc jegyek+rágcsa és wc-re is marad idő! -ennél a szónál kicsit meglepődtem...
 -Végül is... legalább elütjük az időt adtam neki igazat. Innen kezdődött a pech! Nem találzam a kedvenc cipőm, és az öltözékem nem volt a többihez alkalmas, agy át kellett öltöznöm. 9:19-re beértünk, de így is futnunk kellett... Sofy elment rágcsát venni, én addig elmentem a mosdóba. Miután végeztem a dolgommal, le húztam a wc-t, de bele esett a telefonom.
 -Neeeeeeee! -kiáltottam fel abban a reményben, hogy nincs ott senki...
Volt egy Iphone, nincs egy Iphone! Na mindegy... 9:28. Minden meg van, még a rossz társaság is. leültünk középtájba, mögént egy 11-2 éves fiú. Elkezdődött  a film.
 - Kicsifiú! jobb lesz ha leállsz! -szinte suttogtam hátra a fiúnak, amikor kb a 10 kukoriva szemet dobta a hajamba.
 -Elnézést! Többet nem lesz ilyen! -láttam az arcán a sunyiságot. szerencsére jött a mozi felügyelő, oda hívtam magamhoz, és kiderült, hogy "Jamie" az öccse... de legalább is kitessékelte a teremből... 1 jó pont.

                                                                          ***
Vége a fimnek... Én bealudtam, mert nem annyira tetszett. Oké. Van 2 ember, kültéri kísérletet végeznek, egy űrszemét darabokra szedi az űr állomásukat, mindenki azt hiszi, hogy meghaltak és fogy az oxigénük, innentől nem emlékszem semmire. Tegnap este szemerkélt az eső, így párás volt a levegő. Megyünk haza felé, amikor Sofy meglátja a "Megtekinthetetlen Mayo Chix póló kiállítást". Pár perc múlva éreztem, hogy kezd fújni a szél, és libabőrös lettem. Tanácsoltam, hogy induljunk, de őfelségének kihagyhatatlan pillanak, mikor 2 hetente oda járunk... Egyszer csak jött egy erősebb szél, és a ruhabolt fölötti pongyváról lesöpörte ránk a vizet. az utszán lévő emberek egy cseppet sem néztek minket hülyének... Csurom vizesen hazacsoszogtunk, és elgondolkodtunk azon, milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy milyenek vannak velünk... De sajna még nincs vége a napnak...
                                                                         ***
Sofyval elvoltunk, amikor észre vettük, hogy kéne készülődni, mert annyi az idő. Gyorsan berohantam, 5 perc alatt felöltöztem, kicsi smink, és most itt álunk a kapu előtt, az utcánkba most fordul be a limuzin... A vérem és az izgatottság nem hagy nyugodni... JAJJ NEKEM!!!                                                                      

2 megjegyzés: