1. fejezet -"Nem hittem volna, hogy egy szó fenekestűl felforgatja az életem..."

"Nem hittem volna, hogy egy szó fenekestül felforgatja az életem..."

Csak előre tudtam figyelni. Nem tudom egyszerűen felfogni ami körülöttem zajlik... Tényleg én nyertem? Álmodom? Vagy félrehallok? Feleszméltem, amikor megszólal Sofy kedvenc zenéje...
 -Áááááááááááááááááá! -szólal meg egy hang köszönés nélkül a telefonba
 -Neked is szia! -mosolyodtam el egy pillanatra
 -Te tényleg nem örülsz?
 -De igen, csak...
 -Csak indulok hozzátok, szia. -nyomta ki a telefonját.
Senki sincs itthon. Apu Byront (a kutyámat) vitte állatorvoshoz, Ryan (az öcsém) a szomszédba játszik a barátjával, Anyu... valahol van... Lerohanok kinyitni az ajtót.
 -Szia! Szóval válasszunk ruhát! -lépett be az ajtón
 -Figyu, még 3 nap van szerdáig... -érveltem, mert semmi kedvem sem volt ebbe az állapotban ruhát válogatni is
 -Oké. Menjünk át hozzánk, és hozz pár cuccot! -adta ki a parancsot Sofy
 -Jó... De miért is? Ja tényleg! Vasárnap van... Pillanat! -rohantam föl pár cuccért. Nálunk Vasárnak "szent" hagyomány, hogy vagy moziba megyünk, vagy ott alszunk egymásnál. Bepakoltam a táskámba a kedvenc 2 csőnadrágom, egy "I love London"-os pólót, egy fehér oroszlános pulcsit, meg a pizsim. Lementem Sofyhoz, és hívtam anyut, hogy elmehetek-e otthonról.
 -Szia anyu! Vasárnap van. Elmehetek Sofyékhoz?
 -Szia kicsim! Ömm.... oké, meddig?
 -Mondjuk... Keddig?
 -Oké, de kedden hozd magaddal Sofyt, mert 11-kor mennek el a szülei, és nálunk lesz péntekig.
 -Jó! Köszi anya szia. -készültem kinyomni, amikor...
 -Várj! Gratulálok!
 -Te is láttad? -vágtam elképedő arcot
 -Még szép! Kedden megyünk ruhát venni hárman "az estédre".
 -Anyu, még ma el szeretnénk indulni...
 -Jaj! Bocsánat, nem húzom az időt! Puszi, szia! -hallottam a hangját, hogy elmosolyodott
 -Puszi. -nyomtam ki a telefont, és a zsebembe mélyesztettem.
 -Indulhatunk? -néztem kérdőn
 -Mehetünk! -mosolyodott el
Egész úton a jövő hetet tervezgettük, elképzeltük a ruhám, megbeszéltük, hogy majd mindenképpen megyünk moziba satöbbi.
 -Lily... pácolt bárányt csinált...
 -Jó étvágyat... -romlott el a kedvem a mondat hallatán... Ha én bírok egy embert, nem tudom megsérteni. (!!!) Sofy anyukája jófej, csak nem tud sütni... A múltkor tonhalas salátát csinált krumplipürével... Megkért, hogy olvassam föl a receptet. Mondtam, hogy a halat sózza meg... addig minden jól ment, de aztán... Mondtam hogy öntse rá a tejet. Én a krumplira gondoltam, erre ráönti a tonhalra... Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... Sofy szó szerint lefordult a székről... Vissza a valóságba.
 -Fogadjunk, hogy lesz benne ananász.
 -Igen... lesz...
Teljesen elment az életkedvem. 1.Utálom az ananászt 2.Rátesz egy lapáttal, hogy Miranda néni nem tud főzni 3.ANANÁSZ!!!!!
Megérkeztünk. Sofy nyúlt a kilincsért, amikor Miranda néni kinyitotta az ajtót... Ez figyel minket? (o.O)
 -Ó! Sziasztok drágáim! Épp kész az ennivaló. Asztalhoz! -fordult hátra, és ordított fel az emeletre... Az óriási dán-dog le cammog a lépcsőn, a tálkája fölé hajol, és várja, mikor kap már enni. Felmentünk, leraktuk a cuccunkat, és mentünk "enni". A bárány jól nézett ki, de ott volt az ananász, és még sok minden más. Leültünk, megkaptuk a tányérokat. mondom nagyon jól nézett ki... De nem mertem belekóstolni... Nem akartam megbántani, így remegő kézzel nyúltam a villáért, aztán "lecsíptem" egy darabot a bárányból... Nagyon fűszeres volt, és még száraz is... de már olyan szinten, hogy marta a torkom. Amikor M. néni kiment a konyhába, hogy csinálja a pudingot, (na arra is kíváncsi vagyok...) oda hívtam Schottot, (a kutyát) hogy egye meg. Ő legalább bírja... Láttam Sofy arcán a fintort és az undort... Fogta, ő is odaadta az óriási kutyinak. Megköszöntük az "ebéd elötti étkezést", és felmentünk... Beleültem  az egyik babzsákfotelba, amíg berakta a DvD-be a nagy kedvencünket, a Gru2-őt. Sikerült végig nézni,de...
 -Drágáim! Kész az ebéd! -kiáltott fel másod anyu... Sofyval rosszat sejtve összenéztünk, és kimondta, amitől a legjobban féltem...
 -Menü: Whashabis csirkemell+puncs és csoki puding desszertre...
Már érzem a nyelvemen, hogy ez fájni fog. Szegény Schottnak is.



Sziasztok! Megszeretném köszönni Dodinak a segítséget, a 3 komit, a 105 megtekintést, és az 1 feliratkozót! Hétvégén jön a dupla rész. Ha van véleményed, komizz! :))
xoxo Dorcsii S.